Ha gondolkodtál már azon, hogy mi a kénköves mennykőért kell minden terroristának ultramenő sportmotoron szelnie a csendes kisvárosok utcáit az akciófilmekben, hogy miért kell mindig mindennek felrobbannia, és miért a háztetőkön keresztül tűnik a legjobb megoldásnak menekülni, akkor a Holtpont a te filmed lesz. Külön piros pont, hogy az írók végre nem próbáltak sablonos sztorit kerekíteni a látványtechnikai elemek köré: egyszerűen azért vannak a látványos jelenetek, mert ennek a filmnek a rosszfiúi egyenesen imádják a veszélyt, és soha nem az egyszerűbb utat választják. Az adrenalin ugyanis legalább olyan fontos, mint a pénz.
Hogy a banda tagjai, akik közé Johnny Utahnak (Luke Bracey), a fiatal FBI ügynöknek be kell épülnie, vajon menő fenegyerekek vagy inkább élvhajhász, mitugrász kölykök, azt most a nézőnek kell eldöntenie, de kategóriájában is üdítően hat, hogy az akciófilm végre el is gondolkodtat valamiről.
Kár, hogy Bracey mintha nem igazán találná a saját szerepét; leginkább csak úgy tűnik, mintha nem tudná, melyik irányba vigye a színészi játékot. A bandát vezető Bodhi, illetve az őt megformáló Edgar Ramirez azonban kifejezetten jó választás volt: a karizmatikus figuráról simán elhittük, hogy a lehető legőrültebb bűncselekmények elkövetésére is képes rávenni a környezetét. Olvass még a témában
A sztori tehát teljesen rendben van, ami pedig a látványt illeti: ha már nyíltan kimondva is ez a cél, meg is kapjuk, amire vártunk. Valószínűleg te is visszatartod a lélegzetedet, amikor a banda terepmotoron cikázik a lezuhanó sziklatömbök elől, és megdobban a szíved, amikor a mélybe vetik magukat – főleg, ha 3D-ben nézed a filmet.