Dobpergés és trombitaszó: időnként minden házasság meginog. Többé vagy kevésbé, gyakrabban vagy ritkábban, de ez az emberi kapcsolatok természetéből adódóan bekövetkezik. Nem érdemes letagadni. Inkább vedd észre, ha baj van, és próbáljátok közös erővel megoldani!
Eltérő időpontban bújtok ágyba
Tudod, hogy megy ez… egyszerűen elfáradtál, és mielőbb pihenésre van szükséged. A férjed pedig még friss és üde, tehát esze ágában sincs durmolni. Vagy éppen fordítva: te még javában netezgetsz, amikor ő már rég húzza a lóbőrt.
De tényleg akkora probléma lenne…? Ha gyakran előfordul, akkor sajnos igen. Három dolog történik ugyanis, ha elcsúszik egymástól az alvási időintervallumotok.
Az első, hogy kimaradnak az elszunnyadás előtti meghitt beszélgetések. A második, hogy nem összebújva zárjátok a napot, amiből következik a harmadik… hogy lepedőgyűrés sincs.
Elhatalmasodik rajtad a közöny
Mármint a férjeddel kapcsolatban. Egyértelmű, ugye, hogy akik elválnak, már nem tudnak közös fedél alatt élni. Ehhez látszólag az kell, hogy nagyon erős ellenérzéseket tápláljanak egymás iránt, ami a kezdeti lángolás ellenpólusa – hasonló intenzitással.
Hangsúlyozzuk: látszólag. Valójában ugyanis az érzéketlenség, az apátia szokott kenyértöréshez vezetni egy házasságban, amit nagyon szemléletes kifejezéssel elhidegülésnek is mondanak.
Ha egy pár azzal a felkiáltással fordul a terapeutához, hogy mindketten utálják a másikat, a szakember örülhet: van még szenvedély, így van esély a megoldásra.
Másokról beszéltek kettesben
Még az is problémát jelent, ha kizárólag a gyerekeitekről tudtok.
A csemeték fantasztikusak, az élet ajándékai, és tényleg feltehetik a koronát az életre szóló szövetségetekre – amit viszont más módon is táplálni kell, különben esélye sincs a túlélésre.
A rokonok, a barátok, a szomszédok és a kollégák pedig bármikor kiváló témául szolgálhatnak. Bizonyos keretek között teljesen normális róluk csevegni, ám ha egymás közt is csakis kifelé irányítjátok a figyelmeteket – a másikra, illetve saját magatokra egyáltalán nem –, annak bizony meglesz a böjtje.
Sosem veszekedtek
Mindenki azt hiszi, hogy a veszekedés a válság jele. Pedig nem. A viták abbamaradása sokkal aggasztóbb jel, mint az alkalmankénti tányérdobálás.
A csetepaté ugyanis bensőséges kommunikációs forma: olyan értelemben, hogy amikor ordibáltok, a figyelmetek száz százalékát a másikra irányítjátok. Egy házasságban tehát a kötődés mélyítésének egyik legfontosabb eszköze a konfrontáció megélése.
Ennek a hiánya arra utalhat, hogy kezdtek eltávolodni egymástól. Az első lépés az újbóli közeledés felé, hogy leültök megbeszélni a problémákat. Veszekedés lesz belőle? Már tudod, hogy nem baj…
Jelszót változtattok
Fogadjunk, hogy tudjátok a másik internetes jelszavait – vagy legalább néhányat közülük. Ez egy idő után óhatatlanul bekövetkezik, hiszen számos élethelyzet adódhat, amikor a másiknak egyszerűbb megnézni valamit.
Vagy ha a konkrét jelszó nincs is meg, nem jelent gondot, hogy a Facebook megnyitásakor automatikusan beléptek az egyikőtök profiljára. Abban a pillanatban viszont, amikor ez a fajta online bizalom elillan, tehát jelszóváltoztatás vagy folytonos kilépkedés történik, valaki jó eséllyel titkol valamit.
Nem feltétlenül megcsalásról van szó – maga a tény aggasztó, hogy egy lépést hátráltatok egymástól. Ugyanez természetesen a telefonra is igaz. Az álmoskönyv szerint semmi jót nem jelent egy frissen törölt híváslista…
Mit tegyél, ha szerinted baj van?
Először is: nyugodtan valld be magadnak, hogy valami már nem olyan köztetek, mint régen. A változás az élet természetes velejárója, s nem szabad rá úgy tekinteni, mint egy rémálomra. Akár a kapcsolatotok hasznára is válhat!
Ne várd, hogy minden örökre ugyanúgy marad, mint az esküvőtök napján. Ha azonban egyértelműen negatívnak érzed az elmozdulást, a nyílt kommunikáció jelenti az első lépést a megoldás felé.
Amennyiben türelmes vagy, de ezt sem érzed eredményesnek, bátran vonj be szakértőt, azaz párterapeutát a képletbe. Ne érd be azzal a válasszal a férjed részéről, hogy szerinte minden oké, csak rajtad tört ki az „alaptalan hiszti”!
