Mindenki hibázhat, csak én nem
Érdekes kettősség, hogy míg másoknak bármikor megengedem a hibázást, mint a tanulási folyamat természetes részét, magammal szemben könyörtelen voltam és vagyok.
Általában elvárom, hogy mindenben azonnal brillírozzak, még olyan területeken is, amikhez semmi közöm nem volt korábban.
Ha visszatekintek, tisztán látom, hogy sosem adtam meg magamnak a kezdőknek járó türelmet. Közben persze tisztában vagyok azzal, hogy ha nem vagyunk képesek elfogadni, hogy a fejlődéshez botlásokon át vezet az út, akkor minden új kihívás csak egy újabb lehetőség lesz az önostorozásra… Meg kell tanulnom, hogy a „még nem tudom” nem egyenlő azzal, hogy „nem vagyok rá alkalmas”.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
