Valami nagy dolog zajlik benned, de nem beszélsz róla. Kimerült vagy, mégis összeszorított foggal végigtolod a napot. A barátaid felajánlják a segítségüket, te pedig legyintesz, hogy „megoldom”.
Ha ez ismerősen cseng, valószínűleg büszke vagy arra, hogy önálló vagy, és mindig magadról gondoskodsz. Csakhogy amikor tudatosan úgy döntesz, hogy szigetként létezel – sőt, néha inkább elsüllyedsz, minthogy segítséget kérj –, akkor az önállóság egy szélsőséges formáját gyakorlod, amit toxikus függetlenségnek neveznek.
Bár a toxikus függetlenség nem hivatalos diagnózis a DSM-ben (a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében), ettől még komoly hatással lehet a mentális és érzelmi jóllétedre. Olvass még a témában
Így karácsonyozunk autista gyerekkel – tippek, amik minden gyerek mellett segíthetnek
Így tanultam meg szólni, ha nem vagyok elégedett egy szolgáltatással
„Jobb egyedül lenni, mint megjátszani magad.” – Életigazságok, amiket Samantha Jones-tól
Figyelem, kezdődik! Ezt csináld, ha rádtör a tavaszi fáradtság
Egészséges önállóság vs. toxikus függetlenség
„Egyértelmű különbség van az egészséges önállóság és a toxikus függetlenség között” – mondja Yasmine Saad, klinikai szakpszichológus. Az egészséges önállóság szabadságot ad arra, hogy egyensúlyozz az önmagadról való gondoskodás és másokra támaszkodás között – mindenféle belső konfliktus nélkül. A toxikus függetlenség ezzel szemben azt jelenti, hogy mindenáron ragaszkodsz az önellátáshoz, és kifejezetten idegenkedsz attól, hogy segítséget kérj. „Az egészséges önállóság választás kérdése, míg a toxikus függetlenség túlélési stratégia.” – fogalmaz Saad.
Elizabeth Winkler kaliforniai pszichoterapeuta szerint a toxikus függetlenség gyakran már gyermekkorban gyökerezik, és olyan tapasztalatokra adott alkalmazkodási válasz, mint az ellentmondásos gondoskodás, a biztonság hiánya vagy az elhanyagolás.
„A segítségkérés kockázatosnak tűnt, ezért a túlzott önállóság vált az alkalmazkodó stratégiává” – magyarázza. „A sebezhetőség veszélyesnek és gyengének érződött, ami elkerülő viselkedésekhez vezetett, például ahhoz, hogy valaki nem kér segítséget és támogatást.”
A toxikus függetlenség később is kialakulhat, például egy korábbi kapcsolatból hozott sérülés hatására Saad szerint. Ha például megcsaltak, könnyen lehet, hogy a párkapcsolatoktól teljesen elzárkózol, mert az egyedüllét biztonságosabbnak tűnik. Más formában is megjelenhet: mindent magadra vállalsz a munkában, mert „allergiás” vagy a delegálásra, vagy visszautasítod a barátaid segítségét, amikor beteg vagy, esetleg költözöl.
