A táskák univerzuma szinte beláthatatlanul sokszínű. Van, aki a vállra akaszthatós modellekért rajong. Megint más kézben szereti tartani a dolgokat, így a kellékeit is. Aztán akad, aki az övtáskára, egy időben hasi tasinak csúfolt kiegészítőre voksol. De a legtöbben mégsem ezeket az alternatívákat részesítik előnyben. Vajon melyik variáció a nyertes? (x)
Félre a sztereotípiákkal és az iskolára hivatkozással!
A hátizsák az a típus, ami világszerte milliókat hódított meg. Ezen a ponton sokan felkiáltanak, hogy persze, ebben nincsen semmi meglepetés, lévén az iskolásoknak ez a mindennapos kellékük. Még jó, hogy a glóbuszon milliók szavaznak rá, lévén millió az iskolába járó gyermek.
A következtetés logikusnak tűnik, viszont általánosításon alapul, ezért érdemes kicsit távolabbról is szemügyre venni. Egyrészt egykor, amikor egyéb alternatívák nem léteztek valóban a hátra tervezett táskák nyújtották az egyetlen cipekedési lehetőséget. Na, de ma igencsak túlzás lenne azt állítani, hogy ezen a fajtán kívül nincs más. Divatjukat élik a görgős táskák, könnyű cipelésük és szállításuk miatt, s a vállra szabott verziók is népszerűek. Másrészt ennyi erővel akkor a túrázókat is ide kellene sorolni, mondván, hogy ők is csak szükségből bólintanak rá erre a konstrukcióra. De nem. Természetesen az igazság nem erről szól.
Bőven van választék, amiből tényleg bárki kinézheti azt a variánst, ami egyedi igényeinek, elvárásainak maradéktalanul megfelel. A szabad választás nyomán rengetegen döntenek úgy, hogy sokkalta szívesebben hordanak egy, a hátukon jól mutató táskát, mint bármilyen más típust. Úgyhogy ez a tendencia nem az aktuális trendnek és különösen nem a kényszernek köszönhető. Hanem annak, hogy van ebben a kivitelben valami, ami egyrészt stílusos, másrészt roppantul praktikus. Egyszerre.
Na, de mi a helyzet a hát egészségével?
Sokan fejezték, és fejezik ki aggodalmukat a témában, felhívva a figyelmet arra, hogy a gerinc épségének megőrzése elsődleges cél. Márpedig a hátizsák nem az a fajta megoldás, ami ezt a célkitűzést és annak elérését támogatná.
A kérdés abszolút jogos, ellenben maga a felvetés szintén általánosításon alapul. Nem a hátizsák az, ami esetlegesen megterheli a hátgerincet vagy éppen a vállakat. A használattal akadhatnak komoly problémák, amit összefoglaló néven úgy is nevezhetnénk, hogy nem rendeltetés szerinti alkalmazás.
Amikor a zsákok puttonyként meredeznek annyira túlzsúfoltak, vagy amikor még ott is holmi lóg rajtuk, ahol elvileg hely sincsen erre, akkor nem arról van szó, hogy a táska cipelése megakadályozza a helyes tartás kialakulását. Hanem arról, hogy a felhalmozott cuccok kezelhetetlenné teszik az óriásivá duzzadt pakkot.
Természetesen akadnak a piacon olyan táskavariációk amik kivitelükben ergonómiát nem ismernek. Úgyhogy vásárlás előtt jó taktika alaposan körbenézni.
Mik azok a tulajdonságok, amik bátran tekinthetőek hátbarátnak?
A szivaccsal bevont vállpántok, nagyobb méretű táska esetén a rögzítés, a tágítási-szűkítési lehetőség cipzáros megoldással egyaránt hozzájárulhatnak a komplex, kényelmes élményhez. A megfelelő súlyelosztás biztosításáért sokat tehetnek a különböző nagyságú, praktikusan elosztott fakkok, melyekbe egyrészt könnyű, másrészt élvezetes az átlátható végeredményt adó pakolás. Ha ezek egytől-egyig adottak, akkor jöhetnek a hát szempontjából kevésbé fontos, a szemeket mégis gyönyörködtető kritériumok, avagy a hátizsák külső stílusjegyei!