A harmincas párkeresők 10 legnagyobb dilemmája

A harmincas éveiben pár nélkül élők túlnyomó többsége a nap nagy részét a munkahelyén tölti. Sokszor ott marad akkor is, ha már lejárt a munkaidő, mondván, hogy otthon úgysem várja senki. A folyosókon és a büfében, ebédlőben persze nyitott szemmel jár, lesi a potenciális párkapcsolati lehetőségeket, ám csakhamar rájön, hogy mindig ugyanazok az arcok jönnek vele szemben.

Ha munkaidő után benéz egy szórakozóhelyre, akkor jól meg kell választania a helyet. Ebben az életkorban számos egyedülállónak már komoly elvárásai vannak, ha kapcsolatot szeretne.

Sokan regisztrálnak különböző randi oldalakra is, ahol azonban hamar kiderülhet, hogy a párductestű bombanő egy kissé túlsúlyos, félénk és gyanakvó természetű irodista, aki az első találkozást azzal kezdi, hogy „Bocs, csak régi képem volt magamról.” Vagy a tündöklő mosolyú szállodatulajdonos titokban a volt felesége lakását adja ki turistáknak, mert épp munkanélküli és valamiből élni kell.

Nehéz elismerni, de sajnos van abban valami, hogy aki a harmincas éveiben is egyedül van, annak léteznek olyan tulajdonságai, melyeket nehéz tolerálni.

Ez lehet bármilyen személyes jellemvonás, furcsa szokás vagy viselkedés. Ha eddig ez megakadályozta a pártalálásban és mégsem változtatott rajta, akkor vélhetően már nem is fog.

Sőt, idővel egyre több háklink lesz, könnyen érdektelenné válunk, besavanyodunk.

Sokaknak hosszas unszolás kell, hogy egy közös programra igent mondjanak, de még akkor sem azért, mert kedvük van hozzá.