Amikor magunknak hazudunk, bekapcsol az énvédő rendszerünk, önigazolunk. Ahhoz, hogy a világot belakhatónak érezzük, sokszor az éles helyzetek élét tompítjuk, szándékosan szemet hunyunk kellemetlen, idegesítő dolgok felett. Valamivel szándékosan nem akartunk szembenézni, direkt toljuk, halogatjuk a rút igazsággal való szembenézést. Meggyőzzük magunkat arról, hogy a dolgok ellen nem tehetünk semmit, a megszokott állapotot nem merjük felülbírálni. A hazugság voltaképp a túléléshez szükséges, ugyanakkor megállít minket a továbblépésben. Összeszedtünk pár szituációt, helyzetet, amibe te is biztosan beleragadtál már, vagy éppen benne vagy.
Inkább vagyok egy rossz kapcsolatban, mint egyedül
Egy kihűlt, szexmentes, veszekedős kapcsolatban is elvagyunk, mert felmentjük párunkat és magunkat is különböző magyarázatokkal. Ahhoz, hogy a világot belakhatónak érezzük, sokszor az éles helyzetek élét elütjük, szándékosan szemet hunyunk kellemetlen, idegesítő dolgok felett. Például, ha már régóta érzed, hogy a párod nem becsül eléggé, szúrós megjegyzéseivel megbánt, kevés időt tölt veled, de nem mersz szembenézni a kapcsolatot megingató kérdésekkel. Vagy szőnyeg alá sepertetek súlyos kérdéseket. Nincs köztetek intimitás, nem megy a szex sem, a párod pedig elzárkózik a megoldásoktól.
A barátnőid óvatosan utalgatnak, te is érzed, hogy igazuk van. Szépen meggyőzzünk magunkat ilyenkor, hogy ki lehet ebből még valamit hozni, meg jobb egy bejáratott rossz, mint egy ismeretlen új.
Utólag pedig bánkódunk, hogy mennyi időt fecséreltünk el a passzív várakozással. Ugye ismerős?
A barátnőid óvatosan utalgatnak, te is érzed, hogy igazuk van. Szépen meggyőzzünk magunkat ilyenkor, hogy ki lehet ebből még valamit hozni, meg jobb egy bejáratott rossz, mint egy ismeretlen új.
Utólag pedig bánkódunk, hogy mennyi időt fecséreltünk el a passzív várakozással. Ugye ismerős?