Egy ilyen pillanat jellemzően váratlanul éri a legtöbb szülőt – nekem legalábbis már párszor földbegyökerezett a lábam a kiskamasz lányom kérdéseit hallva. Nem azért, mert nem szeretnék válaszolni, hanem mert fogalmam sincs, mennyit tud az adott témáról, milyen félelmei vannak vagy éppen milyen hitrendszert alakított ki magában. Szóval, ha még magunk sem gondoltuk végig, mit is hiszünk erről és főleg nem tudjuk, hogyan lehetne gyereknyelven, félelemkeltés nélkül beszélni a témáról, akkor bizony jöhetnek izgalmas társalgások.
Nem segíti a szülői kommunikációt az sem, hogy a társadalmunk teljesen tabusította a halált, épp úgy, mint a születést. A mindennapi életből kitoltuk ezeket a témákat, mintha csak akkor léteznének, amikor már tényleg muszáj foglalkozni velük. De szerencsére itt vannak nekünk a gyerekek, akik nem így működnek, és akik az arcunkba tolják azokat a témákat, amikről általában senkivel sem szeretnénk beszélgetni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
