Ha nem hiszel semmiben, még mindig mondhatsz valami fontosat
Szintén sok olyan szülő van, aki egyik világnézettel sem tud azonosulni. Nem hisznek a túlvilágban, a lélekvándorlásban vagy az isteni tervben – és ez is teljesen rendben van. A halálról akkor is lehet hitelesen, megnyugtatóan beszélni egy gyerekkel, ha nem kötődünk semmilyen valláshoz vagy spirituális elképzeléshez.
Ilyenkor segíthet az a gondolat, hogy „oda megyünk vissza, ahonnan jöttünk”. Ez egyszerre misztikus és teljesen logikus válasz, amitől megnyugodhatnak a gyerekek is.
Ha ezek után megkérdezik, hogy „hol van ez a valahonnan”, akkor visszakérdezhetünk: „Te emlékszel, milyen volt, mielőtt megszülettél?” A legtöbb gyerek nem (bár készülj fel, mert ennél a pontnál azért érhetnek meglepetések), szóval ez máris jó kiindulópont a beszélgetéshez. Ha nem emlékszünk arra, milyen volt, mielőtt megszülettünk, de az is rendben volt, akkor valószínűleg a halál utáni állapot is ugyanígy rendben lesz. Olvass még a témában
Ez a nézőpont segít elfogadni, hogy az élet mulandó, de nem félelmetes. Ahogy a pszichológus Dr. Laura Markham is írja: a gyerekek nem feltétlenül a „végső választ” keresik, hanem a biztonságot. Nem tudományos magyarázatot akarnak, hanem érezni szeretnék, hogy minden rendben lesz. Ehhez pedig nem kell feltétlenül hinni a mennyországban vagy reinkarnációban – elég, ha mi magunk békében vagyunk a saját elképzelésünkkel.
