Az a helyzet, hogy szerintem, aki akar gyereket, annak úgyis lesz, aki meg nem, annak a világ összes adókedvezménye ellenére sem lesz, és ha nem akarja, akkor csak ezért tényleg ne is legyen.
Vannak azonban dolgok, amelyek szerintem tényleg ösztönözhetnék a gyermekvállalási kedvet, és nem biztos, hogy ez az anyagi támogatásban rejlik. Különböző kutatások mutatnak rá például arra, hogy a világ egyes országaiban mennyire működik, ha pénzbeli juttatásokkal próbálják ösztönözni a gyermekvállalást. Sok vizsgálat arra jutott, hogy egészen más körülmények azok, amelyek hatására a szülők úgy döntenek, hogy akár több gyereket is vállalnak. Számomra ezek lennének azok.
Ha az ingyenes ellátás valóban jó lenne
Egy ideális világban a gyerekorvos egy-egy gyors kérdésre telefonon, vagy e-mailben is elérhető lenne, a rendelés pedig nem futószalagon haladna. A vizsgálat első 2-3 percében az orvosnak arra is lenne ideje, hogy kicsit a gyerekkel beszéljen, oldja a feszültségét.
Ehhez képest azok a gyerekorvosok, akik még kitartanak, fuldokolnak a munkában, sokszor az adminisztratív feladatok veszik el az idejük legnagyobb részét.
Annyi gyerek tartozik a körzetükbe, hogy lehetetlen fejben tartaniuk nem hogy a kórtörténetüket, de a nevüket sem. Ez még mindig a szerencsésebb felállás. Nekünk például hetek óta egyáltalán nincs is gyerekorvosunk, mióta a korábbi nyugdíjba ment, újabbat pedig még nem kaptunk.
Ha nem kellene lemondani a társasági életről
Az szuper, hogy ma már (legalábbis a fővárosban) rengeteg a babás program, ahol lehet más anyukákkal ismerkedni. Nekem viszont hiányzik, hogy néha valami másról is beszéljek, ne csak arról, hogy akkor hány órát is alszik és mennyi vizet iszik.
Amikor a mostani lakásunkba költöztünk, örültünk, hogy a közvetlen közelben két olyan hely is volt (a Kertem és a Dürer kert), amelyek gyerekkompatibilisek, de a nem gyerekes barátainkkal is lehet itt találkozni.
Le tudunk ülni meginni valamit, miközben a gyereknek is van hol játszania. Idén nyáron viszont a Kertem már nem kapott működési engedélyt, a Dürernek pedig másik helyre kellett költöznie. Sajnos így egyetlen hasonló létesítmény sem maradt a közelünkben.
Ha nem kellene lemondanunk a karrierről
Rugalmas munkaidő, távmunka, részmunkaidős állások: megannyi módja van, amivel segíteni lehetne, hogy az anyák visszaállhassanak a munkába. Ettől pedig nem éreznék kiszolgáltatva magukat.
Azt már tényleg csak halkan említem meg, hogy idehaza is lehetőség van rá, hogy az apák is gyesre vagy gyedre menjenek.
Ha gyakoribb lenne, hogy ezzel a lehetőséggel akár csak néhány hónapra is élnek, az szerintem nagyon sokat segítene az egyenlőség elérésében. Abban is, hogy a mostani nézetek (a gyereknevelés nem munka, ahhoz csak otthon kell lenni, de egyébként is a nők dolga) megváltozzanak.
Ha elfogadóbb lenne a közeg
Sem a szülők, sem a gyerekek nem egyformák. Ha olyan közegben élnénk, ahol a különbözőségeket elfogadják és tisztelik, nagyobb önbizalommal vágnék bele egy második, vagy harmadik gyerek vállalásába.
Ha tudhatnám, hogy a gyerekemet mindenhol szeretettel tudják elfogadni, és a számára legjobb elbánásban részesül, függetlenül attól, hogy csak kicsit szégyenlősebb, esetleg nagyobb a mozgásigénye, valamilyen tanulási nehézséggel vagy fejlődési rendellenességgel született, esetleg serdülőkorában ráeszmél, hogy más a szexuális irányultsága, nyugodtabb lennék.