Nem érdekelnek a „jegyei”, az számít, hogy dolgozott
Amikor közeledett a tanév vége, egyre többször hallottam más szülőktől, hogy ki milyen értékelést kapott, ki hol tart az olvasásban, ki milyen gyorsan számol.
Én közben valami egészen másra gondoltam.
Arra a kislányra, aki egy évvel ezelőtt még szorongva nézte az iskolaépületet. Arra a gyerekre, akinek az óvodából az iskolába való átmenet hatalmas kihívás volt. Arra a gyerekre, aki rengeteget dolgozott azért, hogy eligazodjon egy új rendszerben. Olvass még a témában
„A pasim dobálózik, ha dühös és ilyenkor menekülök” – Ahogyan a haragját kezeli, sokat elárul arról, hogyan bánik veled
Amikor apuka megijed a felelősségtől: történetek, amikor az apa pár hónapos baba mellől lépett le
A mese, ami visszahozta az életembe a megemlékezés igazi varázsát
Ezt hozza 2026. október 16. a numerológia szerint: befejezések és lezárások
Biztosan vannak elsősök, akik szebben írják a számokat, akik gyorsabban olvasnak, akik ügyesebben másolják le a tábláról a feladatot.
És akkor mi van?
Én pontosan tudom, honnan indult a lányom. Látom azt is, hová jutott. És őszintén szólva engem sokkal jobban érdekel ez, mint bármilyen szöveges értékelés.
A teljesítményt ugyanis mindig a kiindulási ponthoz érdemes mérni. Nem a szomszéd gyerekhez, hanem önmagunkhoz. És ebben az összehasonlításban a lányom idén óriásit nyert.
Elképesztően büszke vagyok rá.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
