Mi adta az indíttatást a mozgalom szervezéséhez? Kik a szervezők?
A Másállapot(ot) a szülészetben! egy alulról szerveződő mozgalom, mely két hónapja alakult meg. A szervezők az EMMA (Születésház) Egyesület EMMA-műhelyein találkoztak, maguk is érintett anyák, illetve dúlák, érdekképviselettel és információszolgáltatással, anyákkal foglalkozó szakemberek. A mozgalmunk alapvető célja, hogy változást idézzünk elő és a közbeszéd tárgyává tegyük: a szülészeti eljárással nagy baj van hazánkban.
Ezzel együtt csatlakoztunk a Roses Revolution, azaz Rózsák Forradalmának hazai mozgalmához is, melynek elődje a két évvel ezelőtt Jesusa Ricoy Olariaga által indított spanyol kezdeményezés. Akkor a közösségi oldalakon terjedt a felhívás, hogy azok a nők, akik valaha szülészeti erőszakot éltek át, vigyenek egy szál rózsát arra szülészetre, ahol a méltatlanság történt. Ennek a megmozdulásnak az apropóját egyébként a nők elleni erőszak megszüntetésének november 25-i világnapja adta.
Az elmúlt néhány évben egyre több laikus és szakember állt ki a szülő nők és babáik emberi jogaiért világszerte, és ehhez mostanra számos tekintélyes nemzetközi szakmai szervezet is csatlakozott. Itthon néhány önkéntes gyűjtött történeteket november 25-én, ehhez kapcsolódtunk mi idén tavasszal. A Másállapot(ot) a szülészetben! megmozdulás célja, hogy felhívjuk a figyelmet: Olvass még a témában
A szülés, születés minősége a rövid és hosszú távú egészség megőrzésében és az élet minőségében alapvető szerepet játszik.
A magyarországi szülészeti ellátórendszer jelenlegi formájában igen keveseknek jó, nem szolgálja sem a családok, sem a szülés körüli szakemberek vagy a közegészségügy érdekeit, sőt sokszor kifejezetten káros, elsősorban a nőkre és gyermekeikre.
Hogyan látjátok, melyek azok a tényezők, amelyek gátat szabnak annak, hogy a nők tényleg úgy szülhessenek, ahogy szeretnének?
A gond az, hogy az ellátás nem egységes színvonalú, nem kiszámítható. Nagyon fontos lenne például, hogy a hazai szülészeti ellátásban alkalmazott szakmai irányelveket és protokollt felülvizsgálják, hogy azok a tudományos alapokon álló jó gyakorlatokkal, nemzetközi irányelvekkel összhangba kerüljenek. A szokásjogon alapuló ellátás ugyanis nem nő- és gyermekközpontú – például a nőknek általában hatalmas fájdalmat okoz, hogy elválasztják tőlük a kisbabájukat – erre ráadásul semmi szükség nincs. Az anya és gyermeke elválaszthatatlan egységet képeznek a szülés után is, és már vannak jó gyakorlatok külföldön, melyek bizonyítják, hogy mindez akár császármetszés után is megoldható.
A nőknek általában fontos az is, hogy választott kísérőikkel szülhessenek, és káros az a gyakorlat, ami választásra kényszeríti őket például férj és dúla között. Sok helyen sérül az a jog is, hogy a nő választott kísérőjével lehessen a vajúdás teljes folyamata alatt, és csak egy bizonyos idő után engedik be a kísérőket – ez pedig egyáltalán nem kedvező a kismama szempontjából.
Gond az is, hogy a szüléseket nem kísérik, hanem vezetik a szakemberek. Véleményünk szerint bízni kellene abban, hogy a nők képesek szülni, főleg, ha türelmesen és értő módon támogatják őket. Rengeteg üzenetet kaptunk ezzel kapcsolatban. A túlbiztosítás létező probléma, a császármetszés arányának csökkentése fontos lenne. Cél lehetne például az első császármetszés megelőzése a szülés természetes folyamatának valódi támogatásán keresztül, a császármetszést követő hüvelyi szülés, farfekvéses szülés, ikerszülés, és a kitolási szak időtartamára vonatkozó irányelvek azonnali korszerűsítése – tehát hogy a császármetszés legyen az, ami: életmentő műtét.
