A valóság
A közvetlen környezetemmel kapcsolatban már nincsenek elvárásaim. Tudom, hogy a férjem nem fog elmosogatni, a kollégám nem fog túlórázni, anyám nem fog mellém állni és a testvérem nem fog segíteni. Nem ítélkezem. Viszont cserébe tőlem ugyanannyit kapnak, mint amennyit én tőlük, nem többet és nem kevesebbet. Mert a saját mentális egészségem védelme fontosabb.
Férfiak őszintén: mit látnak a feleségük arcán húsz év után
A segítség
Az egyik barátnőm belevágott egy virágdekorral foglalkozó cégbe és rendszeresen jártam neki segíteni. Élveztem a dolgot, sokat is voltunk együtt és természetesen sosem fogadtam el érte pénzt. Egy idő után azonban feltűnt, hogy én vagyok az egyetlen barátnő, aki segíteni jár, senki más. És az is, hogy mi már csak akkor találkoztunk, amikor segíteni kell neki, más közös programra sosem hív. Pedig ő járt strandolni, bowlingozni, koncertre: szépen ki is posztolta a közös képeket a többi barátnőjével. Nem lettem dühös, de rájöttem, hogy lassan egy éve csak ingyenmunkának használ és levontam a tanulságot. Nem tiltottam le, nem olvastam be neki, csak amikor legközelebb hívott segíteni, akkor azt mondtam, hogy nem tudok menni. Három alkalom után felajánlotta, hogy fizet érte, de akkor sem mentem. A barát-halmazból betettem őt az ismerősök halmazába és lezártnak tekintettem köztünk a dolgokat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
