Nem is tudom, hogy mire számítottam, amikor beültem megnézni a Támadás a Fehér Ház ellen második részét. Két okból már előre nem vártam ezt a filmet: egyrészt félek a terrortámadásoktól, másrészt London a kedvenc városom a világon. Babak Najafi rendező új, London ostroma alcímű mozija pedig arról szól, hogy nagy erejű terrortámadás éri Londont, és minden szeretett látványosságát a földdel teszi egyenlővé. Na igen, tényleg nem tudom, mit vártam. (Ha még nem láttad a filmet, vigyázz, spoiler következik!)
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Gyenge grafika…
Aztán szerencsére a film megmentett: maga a terrortámadás olyan valószínűtlen és kivitelezhetetlen volt, hogy szerencsére (a film szempontjából pedig sajnos) egyáltalán nem tudtam beleélni magam, hogy ilyen valóban megtörténhet. Erre még rátett egy lapáttal az olcsó CGI, így minden robbantás szürreálisnak hatott – főleg azok, amiket a Temzén hajtottak végre.
Pedig a Gerard Butler és Mark Gill főszereplésével készült első részt nagyon szerettem. Persze nem volt egy Oscar-díjas alkotás, de adott mindent, amit egy akciófilmnek kell: izgalmat, feszültséget, és nagyon menő akciójeleneteket.
