Ugyan már, a film mindig sokkal gyengébb, mint a könyv, amiből készült! – ez az általánosan elfogadott vélekedés, igaz? Pedig van kivétel! Előfordul, hogy egy tehetséges rendező meglát valami olyasmit a közepesen jó irodalmi alapanyagban, amit senki más. Ilyenkor pedig megtörténik a csoda, és a film sokkal élvezetesebb lesz, mint az eredetije. Természetesen a listánk nagyon is szubjektív – te melyik ponttal vitatkoznál?
A Gyűrűk Ura
Oké, tudom, hogy ezzel most sok keményvonalas rajongót megsértek, de lássuk be: J. R. R. Tolkien sokkal nagyobb gondolkodó volt, mint amekkora író. Őt elsősorban az érdekelte, hogy megteremtsen egy mitológiát, az már kevésbé, hogy ez a nagyközönség számára mennyire fogyasztható. Bár imádom a világot, amit alkotott, embert próbáló feladat átrágni magunkat a vaskos köteteken.
Peter Jackson viszont egyértelműen közönségbarát filmeket akart készíteni: éles szemmel válogatott a bőséges anyagból, a történetszálakat pedig olyan dinamikusan váltogatta, hogy simán lekörözte a könyvek botrányosan egyhangú szerkezetét. Az eredmény: egy pörgős és időtálló fantasy.
Peter Jackson viszont egyértelműen közönségbarát filmeket akart készíteni: éles szemmel válogatott a bőséges anyagból, a történetszálakat pedig olyan dinamikusan váltogatta, hogy simán lekörözte a könyvek botrányosan egyhangú szerkezetét. Az eredmény: egy pörgős és időtálló fantasy.