Az üzenetekből kiderült, hogy van valaki más
Az üzenetek nem voltak durvák. Nem voltak benne szívecskék, nem voltak félmeztelen képek, semmi olyan, amit egy rossz filmben elvárnánk. Csak hétköznapi mondatok egy nőtől, akit Zsófinak hívtak, arról, hogy melyik nap tud találkozni, hogy hozzon-e kávét, hogy a gyereke lázas volt megint.
Annyira otthonos hangvétele volt az egésznek, mintha egy második élet folyt volna a miénk mellett, párhuzamosan, ugyanazokkal a hétköznapi bosszúságokkal.
Amikor hazajött a boltból, ahova még aznap este elment, csak letettem elé a telefont a konyhaasztalra, és megmondtam, hogy bekapcsoltam, és elolvastam az üzeneteket. Nem kiabáltam. Azt hiszem, ő is látta rajtam, hogy már túl vagyok azon a ponton, ahol kiabálni szoktak az emberek. Leült, és azt mondta: „Ez nem az, amire gondolsz.” Mire én visszakérdeztem, hogy akkor mire gondoljak, mert épp semmire nem tudtam gondolni azon kívül, hogy két éve van egy másik nő, és hogy ehhez a titkos telefonhoz is azt a kódot használta, amit annak idején én választottam neki.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
