„Szerelmem”, emlékszel még…? Mikor először megláttalak, nem gondoltam, hogy ennyit jelentesz majd nekem. Most pedig nem érted, hogy miért így és miért most szólok hozzád, biztosan furcsa neked. Eltelt egy év nagyjából, azt hiszem. Tudod, azt mondják, az idő minden sebet begyógyít, ezért van itt az ideje annak, hogy én is beszéljek.
Beengedtelek az életembe, pedig nagyon féltem újra szeretni, valakiben újra feltétel nélkül bízni. De te megláttad bennem azt, amit más nem. Voltak elődeim, hisz kinek nem, de nekünk más volt, velem más volt. Azelőtt soha nem nézett rám senki olyan őszinte és gyermeteg csodálattal, mint te. Családot adtál nekem és megmutattad, hogy milyen az, amikor igazán szeretnek és elfogadnak olyannak, amilyen én vagyok. Megtanítottál szeretni, pedig féltem tőle.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
