Adatok
A Boston Globe cikkében olvastam, hogy a középkorú férfiak egészségére már nem a dohányzás, az ital vagy az elhízás a legveszélyesebb, hanem a magány. Örülök, hogy ilyen behatóan tanulmányozzak ezt a problémát. Ahogy minden betegséget, most még a magányt is sikerül csak a férfiak által vizsgálni, ha ez a nőket érintené, senkit nem érdekelne.
Talán
Szerintem az lehet a férfi magány egyik oka, hogy a nőknek már nem létszükséglet a házasság. Dolgozunk, van saját egzisztenciánk, jogaink, nincs szükségünk a férfiakra, ezért jobban meg is válogatjuk a partnereinket. A házasság nélküli együttélés és a válás sem tabu már, így több férfi kerül lapátra és marad egyedül.
Olvass még a témában
Nézd meg a férfi kezét, és sokat megtudsz a személyiségéről
„Folyamatos túrázással túl tudok lenni rajta” – Férfiak vallomásai, hogyan dolgozzák fel a szakítást
Biztonság kontra unalom: válás után, mi hiányzik a házasságból és mi nem?
Elvált férfiak történetei: a pillanat, amikor a válás mellett döntöttek
Az elmúlt 30 év
Emlékszem, apám és nagybátyámék sokszor összejöttek a haverjaikkal. Autót szereltek, söröztek, meccset néztek stb. Az öcsémhez már csak egy-egy haverja jött át néha számítógépezni, az unokaöcsémnek pedig már egyetlen haverját sem láttam soha, ő valahogy már online éli az életét. Én úgy látom, a fiatalabb generáció kapcsolata, barátságai már sokkal felszínesebbek, nem is csodálom, hogy magányosabbak.
Olvastam, hogy 30 évvel ezelőtt egy átlagos (amerikai) férfinak még kb. hat közeli barátja volt, ma már csak három! Illetve a férfiak 15 százaléka vallja, hogy egyetlen közeli barátja sincs, ötször annyian, mint 1990-ben. Nem a nők problémát kicsinyítem, csak azt mondom, hogy az utóbbi három évtizedben a magány jobban érinti a férfiakat, mint a nőket. És ez tényleg egy olyan súlyos jelenség, amivel foglalkozni kell, mert nekünk is vannak férjeink, fivéreink és fiúgyerekeink és őket is utol fogja érni.
Olvastam, hogy 30 évvel ezelőtt egy átlagos (amerikai) férfinak még kb. hat közeli barátja volt, ma már csak három! Illetve a férfiak 15 százaléka vallja, hogy egyetlen közeli barátja sincs, ötször annyian, mint 1990-ben. Nem a nők problémát kicsinyítem, csak azt mondom, hogy az utóbbi három évtizedben a magány jobban érinti a férfiakat, mint a nőket. És ez tényleg egy olyan súlyos jelenség, amivel foglalkozni kell, mert nekünk is vannak férjeink, fivéreink és fiúgyerekeink és őket is utol fogja érni.
A cikk folytatódik, lapozz!
