Reggeli magány, a rendrakó lélek
Vannak, akik nem a hajnalban, hanem kicsit később, a reggeli rutin közben szeretik egyedül lenni, amikor már világos van, de a nap még nem indult be igazán. Ez a fajta visszahúzódás gyakran azokra jellemző, akiknek a lelke rendre és kiszámíthatóságra vágyik. Ha ilyenkor zavar a társaság, az nem közöny, hanem az igény, hogy a saját tempódban rakd sorba a gondolataidat, mielőtt bárki mást beengedsz a napodba.
Kora délutáni visszahúzódás, a feltöltődő lélek
Ha a nap közepén, amikor mindenki a legaktívabb, te inkább bezárkóznál egy csendes szobába, az azt jelzi, hogy a lelked érzékenyen reagál a külső zajra. Ez a fajta magányigény sokszor azoknál jelenik meg, akik nappal is sokat adnak másoknak, figyelnek, hallgatnak, jelen vannak, és ilyenkor egyszerűen elfogy a kapacitásuk.
A kora délutáni csend nem lustaság, hanem egy finom önvédelmi mechanizmus, ami megvéd attól, hogy kiégj.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
