A kritikáért senki nem rajong, mégis mindannyiunk életében jelen van. Lehet építő, lehet bántó, jöhet munkahelyről, családtól, barátoktól vagy akár teljesen ismeretlenektől is – de az, ahogyan reagálsz rá, rengeteget elárul rólad. Nem csak a személyiségedről, hanem arról is, hogy milyen a belső világod, a magabiztosságod vagy épp az önvédelmi mechanizmusaid.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
A pszichológusok szerint 4 fő típusba lehet sorolni az embereket az alapján, hogyan reagálnak a kapott kritikára. Te melyikbe tartozol?
1. Az azonnal védekező
Ez a típus nem hagyja, hogy a kritika mélyre menjen – már az első mondatnál páncélt növeszt. Jellemző rá, hogy gyorsan visszavág, mentegetőzik, vagy egyből megmagyarázza a döntéseit. Nem feltétlenül arrogáns, csak épp a bírálat számára fenyegetés, amit el kell hárítani.
Mit árul el rólad?
Lehet, hogy valamikor a múltban gyakran kritizáltak, és emiatt kialakult benned az az érzés, hogy a hibáid elfogadhatatlanok. A védekezés valójában egy önvédelmi mechanizmus, ami azt a belső vágyat tükrözi: „Szerethető akarok maradni, akkor is, ha nem vagyok tökéletes.”
2. Aki minden kritikát magára vesz
A belsővádoló típus már egy apró észrevételnél is szégyenbe zuhan, és sokáig rágódik a hallottakon. Hajlamos azt gondolni: „Bennem van a hiba”, „Nem vagyok elég jó”. Néha a másik fél sem tudja, hogy ilyen mély sebet ejtett rajta.
Az ilyen reakció gyakran egy alacsony önértékelésből vagy maximalizmusból fakad. Fontos számodra, hogy megfelelj, így a kritika belül hatalmas hullámokat vet. Ha ide tartozol, jó eséllyel érzékeny és lelkiismeretes vagy, de meg kell tanulnod, hogy egy visszajelzés nem egyenlő azzal, hogy rossz ember vagy.
3. A kívülálló: Nem érinti meg
Ez a típus inkább egyfajta belső leválással kezeli a kritikát. Lehet, hogy kívülről mosolyog, bólogat, de belül már rég kizárta a hallottakat. Sokszor ez tudat alatti reakció, amit az érzelmi túlterheltség hív elő: a kívülálló azt választja, hogy nem veszi magára, inkább elengedi.
Lehet, hogy gyerekként túl sok volt a negatív visszajelzés, így mára már kialakult egyfajta „érzelmi szűrőd”, ami távol tartja a kellemetlen érzéseket. Védelmező és túlélő stratégia – de hosszú távon elzárhat a fejlődési lehetőségektől és a valódi kapcsolódástól is.
4. Az elemző: Szétválogatja, ami hasznos
Ő az, aki nem dől be sem a dicséretnek, sem a bántásnak, hanem kíváncsian megvizsgálja, mit tanulhat az adott helyzetből. Megköszöni a kritikát, elgondolkodik rajta, és ha úgy érzi, van benne igazság, változtat. De ha nem érzi jogosnak, nem hagyja, hogy elbizonytalanítsa.
Valószínűleg stabil önértékeléssel rendelkezel, és képes vagy leválasztani a személyedről azt, amit csinálsz. Az ilyen típusú emberek általában kíváncsiak önmagukra, és nem félnek fejlődni, mert tudják: attól, hogy valamiben hibáznak, még értékesek maradnak.
Fontos tudni, hogy ezek a reakciótípusok nem véglegesek, és sokszor helyzetfüggők is: amit a munkahelyi főnöködtől hallva azonnal elutasítasz, azt a párodtól talán könnyebben elfogadod – vagy épp fordítva.
A lényeg, hogy önismerettel, gyakorlással és egy kis együttérzéssel önmagad iránt lehet tanulni másképp fogadni a visszajelzéseket. Mert a kritika – bármennyire kellemetlen is – néha pont az az ajtó, ami valami új és jobb felé nyílik meg.
Melyik kulcs vonz leginkább? A válaszod pszichológiai jelentése
