Ádám és Éva óta tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs mennyire izgalmas. Miért van az, ha megtudjuk valamiről, vagy valakiről, hogy elérhetetlen, még jobban kell? Igaz ez a párkeresésre, de egy tábla csokira is a diéta során.
A tiltott gyümölcs varázsa
Tagadhatatlan, hogy vágyunk az elérhetetlenre. Ez valahol jó és rossz is. Jó, mert ez a vágy hajt minket és visz előre abban, hogy többek, jobbak legyünk, vagyis fejlődjünk. Meghódítani egy újabb hegycsúcsot, mindig kihívás, de mikor elérjük, akkor a legnagyobb öröm. Ám léteznek hegycsúcsok, melyek nem várnak meghódításra, amitől csak még vonzóbbak lesznek a szemünkben. Levetítve mindezt a párkeresésre, ezen a területen is beindulhat a tiltott gyümölcs ösztön.
Miért van az, hogy amíg valaki teljesen szabad és netalántán még epekedik is egy nő iránt, sokszor teljesen hidegen hagyja a másikat, míg megelégelve a folyamatos visszautasítást, másnál próbálkozik tovább, amivel egyből felkelti a nő érdeklődését. Ennek több oka is lehet.
Egyrészt, sokszor pont azt nem vesszük észre, aki az orrunk előtt van és mindent megtenne értünk, másrészt pedig egy másik rivális képében feléledhet bennünk a versenyszellem. Ez utóbbival csak az a baj, hogy ez nem kifejezetten az udvarlónak kedvez, hiszen a kezdeményezést egy másik nővel való rivalizálás indította be és nem a tiszta érzelmek. Ám az első eshetőség jó példája annak, hogy meg kellene tanulnunk látni és nem csak nézni.
Miért van az, hogy amíg valaki teljesen szabad és netalántán még epekedik is egy nő iránt, sokszor teljesen hidegen hagyja a másikat, míg megelégelve a folyamatos visszautasítást, másnál próbálkozik tovább, amivel egyből felkelti a nő érdeklődését. Ennek több oka is lehet.
Egyrészt, sokszor pont azt nem vesszük észre, aki az orrunk előtt van és mindent megtenne értünk, másrészt pedig egy másik rivális képében feléledhet bennünk a versenyszellem. Ez utóbbival csak az a baj, hogy ez nem kifejezetten az udvarlónak kedvez, hiszen a kezdeményezést egy másik nővel való rivalizálás indította be és nem a tiszta érzelmek. Ám az első eshetőség jó példája annak, hogy meg kellene tanulnunk látni és nem csak nézni.