Az exek egyedi hasonlóságokat mutatnak a jelenlegi partnerekkel, míg a randevúzási történetünk alapján még azt is meghatározhatjuk, mennyire vagyunk vonzóak – állítják a kutatók.
Ha hinni lehet a vonzalmat vizsgáló kutatásoknak, akkor sokat számít, hogy egy férfinak hány exe volt. A korábbi partnerek száma jobban vagy kevésbé vonzóvá teheti: ha nem volt egy sem, azt figyelmeztetésnek veszik, míg ha túl sok volt, akkor az is lelombozó lehet. Az exek optimális száma egynek vagy kettőnek tűnik.
A férfiak is vonzóbbak, ha van tapasztalatuk a hosszú távú kapcsolatokban. Ha egy férfinak volt legalább egy hosszú távú kapcsolata, akkor az érvelés szerint van benne valami romantikusan vonzó. De miért törődünk valakinek a randevúzási előzményeivel – valóban felfed ez valami fontosat? És mi az, ami kevésbé vonzóvá teszi a férfit?
A több partnerrel való szakítás az emberek elköteleződésének csökkenéséhez vezethet a jövőbeni kapcsolatok iránt, vélik a kutatók. Így talán jó okunk van az óvatosságra azzal a férfival szemben, akinek nagyon sok exe volt már. Az egyik elképzelés az, hogy a szakítással járó érzelmi stressz soha nem hagy el bennünket. Ezeket a negatív érzéseket hordozzuk jövőbeli kapcsolatainkban, és óvakodhatunk attól, hogy elkötelezzük magunkat a jövőbeli partnereink iránt, mert emlékeztetnek minket a múltbeli sérelmekre.
De a szakítás poggyászát egy kicsit enyhíteni lehet, ha jó ok volt a kapcsolat megszüntetésére.
Minél rosszabbul érezzük magunkat egy exünk iránt a szakítás után, annál jobban alkalmazkodunk érzelmileg.
Időspóroló módszer az ismerkedés során
Valakinek a randevúzási története gyors, bár kissé nyers módja lehet annak, hogy felmérjük szerelmi tapasztalatait anélkül, hogy időt kellene töltenünk az ismerkedéssel – mondja Ryan Anderson, az ausztrál Monash Egyetem pszichológusa.
A heteroszexuális nők számára különösen hasznos, ha randevúzások nélkül gyorsan felmérhetik valaki romantikus vágyát. Az evolúciós pszichológia azt sugallja, hogy a nők többet fektetnek be a gyermeknevelésbe, ezért a férfiaknál válogatósabbak lehetnek abban, hogy kit választanak partnerüknek. A gyermeknevelés egyik kívánatos jellemzője az elköteleződés bizonyítéka, esetleg egy korábbi hosszú távú kapcsolat formájában.
„A férfiak valószínűleg olyan női partnerre vágynak, akiben nagy az elköteleződési hajlandóság, de az a feltételezésem, hogy a férfiak kevésbé találják vonzónak a nagy az elköteleződési hajlandóságot egy partnerben, mint a nők” – mondja Anderson. Bár a kutató rámutat arra is, hogy a rövid távú kapcsolatok iránt jobban érdeklődő nők nem vonzódnak különösebben az elkötelezett férfiakhoz.
Az is látszik, hogy a fiatalabb nők nagyobb valószínűséggel értékelik más nők véleményét leendő randipartnereikről. Anderson azt sugallja, hogy ennek az az oka, hogy a kevésbé randevúzási tapasztalattal rendelkező emberek társadalmi jeleket keresnek – például azt, hogy más nők hogyan írnak le egy férfit –, hogy megtalálják a megfelelő párt.
A potenciális partner alkalmasságának megítélését exeik alapján „társmásolásnak” nevezik. Ha egyes nők vonzónak találták a férfit, mások még azután is másolni fogják ezt, hogy a vonzerő objektív mértékét ellenőrizték. Ez különösen igaz azokra a nőkre, akiknél alacsonyabb a kapcsolati bizalom.