Egyedül, de nem magányosan
Fontos ugyanakkor különbséget tenni a magány és az egyedüllét között. Az intelligens emberek közül sokan kifejezetten élvezik az egyedül töltött időt. Számukra a csend, az alkotás vagy az elmélyült gondolkodás nem büntetés, hanem feltöltődés.
A probléma inkább akkor jelenik meg, amikor az önként választott egyedüllét lassan érzelmi elszigetelődéssé válik.
A szakértők szerint ugyanakkor az intelligencia önmagában nem ítél senkit magányra. Rengeteget számít az érzelmi intelligencia, a kommunikációs készség és az, hogy valaki talál-e hozzá hasonló érdeklődésű embereket. Sok intelligens ember kifejezetten kiegyensúlyozott társas életet él – csak gyakran kisebb, szűkebb körben mozog, és más típusú kapcsolatokból töltődik fel.
Talán ezért félrevezető az a sztereotípia, hogy az okos emberek „túl intelligensek másokhoz”. A valóság ennél jóval egyszerűbb és emberibb: nem arról van szó, hogy nekik ne lenne szükségük kapcsolódásra. Hanem arról, hogy sokszor nehezebben találják meg azokat az embereket, akikkel valóban egy hullámhosszon tudnak lenni. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünkÉbredj újra frissen: így igazítsd a napi ritmusodat a biológiai órádhozA legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
