Társas magány
A másik fontos ok az úgynevezett „mentális illeszkedés” hiánya. A magány nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki egyedül van. Sokkal inkább azt az érzést, hogy nem igazán értik meg. Az intelligens emberek gyakran absztraktabban, árnyaltabban vagy mélyebben gondolkodnak bizonyos témákról, mint a környezetük. Emiatt előfordulhat, hogy egy átlagos beszélgetés számukra felszínesnek vagy unalmasnak tűnik.
Ez nem felsőbbrendűséget jelent, inkább egyfajta eltérő működésmódot. Ahogy egy sportoló könnyebben kapcsolódik olyan emberekhez, akik hasonló intenzitással élnek a mozgásnak, úgy az intellektuálisan erős emberek is gyakran mélyebb, összetettebb kapcsolódásra vágynak. És amikor ezt nem találják meg, könnyen kialakulhat az az érzés, hogy „kilógnak” a társaságból.
Sokan ilyenkor alkalmazkodni kezdenek. Leegyszerűsítik a gondolataikat, visszafogják a kíváncsiságukat vagy próbálnak kevésbé „túl soknak” tűnni. Ez a fajta folyamatos önszűrés hosszú távon kimerítő lehet, és tovább erősítheti az elszigeteltséget. Olvass még a témában
Az interneten is rengetegen írnak hasonló tapasztalatokról. Közösségi fórumokon sokan arról számolnak be róla, hogy a legnehezebb számukra nem az egyedüllét, hanem az, amikor úgy érzik, nem tudnak valódi önmagukként jelen lenni mások között. Többen azt is kiemelték, hogy néhány igazán mély kapcsolat sokkal fontosabb számukra, mint egy nagy társasági kör.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
