Veszteség sok minden lehet. Válás, haláleset, munkahely elvesztése, vagy akár egy amputáció is. A veszteségérzés a mindennapok velejárója. Egy alapvetően kiegyensúlyozott ember képes arra, hogy megküzdjön a veszteséggel, és végig élje a hozzá tartozó gyász időszakát. A veszteség feldolgozásában az a legfájdalmasabb, amikor be kell ismernünk, hogy érzelmeink közül a legerősebb érzés az önsajnálat.
Mi a veszteség?
A veszteség egy szokatlan esemény következtében létrejövő érzelmi állapot. Az esemény nem feltétlenül jelent súlyos traumát. Minden olyan dolog veszteség, ami az ember embertársai közötti kapcsolatában vagy saját magában csalódásként, cserbenhagyásként él meg.
Az emberek különbözőképpen reagálnak a veszteségre, vannak, akiket letaglóz, és vannak, akik ezt az érzést pozitív energiává változtatják. Egy biztos, a gyász folyamatát meg kell élni, mivel ha ez kimarad, az személyiségtorzuláshoz vezet.
A sorozatos veszteség
A baj nem jár egyedül – mondogatjuk. Ám hozhat az élet olyan helyzetet, amikor ez valóban így van, nem csak ezt érezzük. A többszörös veszteséghez többnyire halmozott gyász társul, mely az idő múlásával sem enyhül.
Az adott reakciókat számos dolog befolyásolja, például az, hogy mennyire hisszük azt, hogy ami történt, mennyire igazságos, mennyire tartjuk természetesnek a történteket. A veszteségélmény hatásai generációkon át hathatnak, több évszázadot is felölelhetnek.
A gyász folyamata
A tagadás időszaka: az ember képtelen elfogadni a veszteséget. A sokk időszaka: a dühöngés és a félelem jellemzi ezt az időszakot. Az emberek nagy többsége csalódottságot érez. Az alkudozás időszaka: jelen van a remény, a gondolatok csak a körül járnak, hogy vissza kell valahogy állítani az ,eredeti’ állapotot.
Ez az időszak a legfájdalmasabb, és egyben a hibáztatás időszaka is. Az elfogadás időszaka: reálisabban látják az emberek a veszteséget, azok lelki és anyagi hatásait. Megtesznek mindent, hogy ,beleszokjanak’ az élet új rendszerébe.
A gyász időszaka minden trauma esetében más. A halál miatti gyász egy évig tart, mert egy év alatt az összes ünnepet megéljük az elvesztett személy nélkül.
Gyász, gyermekkorban
Azt hinnénk, hogy a gyerekeket kevésbé viseli meg a gyász, ám nem így van, a trauma feldolgozása tovább tart. A gyermek gyásza nem folyamatos, mint a felnőtté, mivel személyisége folyamatosan érik. A gyerek nem mindig tudja kimutatni az érzéseit oly módon, mint egy felnőtt, aki a többi gyászolóval együtt sír. A gyerek inkább rajzol, vagy magatartásában változik meg.
Egy óvodás gyerek még nem képes felfogni a halál fogalmát, inkább egy hosszú álomnak gondolja. A halál a kisiskolás gyerekeket már foglalkoztatja, értik, hogy visszafordíthatatlan állapot. Úgy gondolják, hogy félelmetes és szomorú dolog. A kamaszokat, mivel labilisabbak, jobban megviselheti a gyász, mint a felnőtteket. Mivel a válás is veszteség, a gyerek ezzel is nehezebben küzd meg, a válással járó egyéb problémák mellett.
