Mindenki másféle megküzdési stratégiát választ.
A megoldó és az eltűnő
Nem megyek bele részletekbe, de mondjuk úgy, hogy érzelmileg eléggé megterhelő környezetben nőttünk fel az öcsémmel. Apánk ivott, anya pedig teljesen kiszámíthatatlanul viselkedett, percek alatt változott cuki anyukából szörnyeteggé és fordítva.
Ehhez a tesómmal alkalmazkodtunk – mert nem volt más választásunk – és egészen más védekező mechanizmust alakítottunk ki. Én az lettem, aki mindig figyel, résen van és igyekszik mindenkinek a kedvében járni. Így próbáltam megtartani a békét és menedzselni a környezetemet, hogy mindenkit csitítottam. Ha éreztem, hogy érik egy konfliktus, igyekeztem elsimítani a dolgokat. Olvass még a témában
3 dolog, amin túl sokat stresszelünk, pedig senkit nem érdekel körülöttünk
5 jel, ami azt üzeni, hogy a szeretteid vigyáznak rád fentről
Nincs bajom a Halloweennel, de az otthonomba nem engedem be – és erre több okom is van
„Bevásároltam, fürdetésre otthon voltam, mesét olvastam, a feleségem mégis kifakadt, hogy mindent ő csinál” – Apaság férfiszemmel
A terapeutám szerint ez a látszólagos kontroll volt az, ami az én védőpajzsom volt, és mások segítése a személyiségemmé vált.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






