A manipulátor
Ő az, aki kontrollt akar gyakorolni a környezetének tagjai felett azért, hogy saját győztes pozícióját biztosítsa. Viselkedése domináns, mindenben arra törekszik, hogy a másik sajátjaként fogadja el a meggyőződését, gondolatait, és nem tűr ellentmondást. Akár odáig is elmegy, hogy megfélemlítsen vagy elvtelenül hízelegjen.
Saját szükségleteit közös érdekként tünteti fel, önös céljait ravaszul együttműködési szándéknak állítja be. Ha szembesítik viselkedésével, képes elérni, hogy a vita végén a másik fél lesz kénytelen védekezésbe vonulni. Tulajdonképpen kihasználja környezetét, miközben szeretetmegvonással fenyeget, és folyamatosan keresi a másik gyenge pontját, hogy legyen mivel sakkban tartania. Lelkiismerete alulfejlett, bűntudatot, szégyent nem érez, szereti banalizálni viselkedésének mintáit. Eközben áldozatként állítja be magát, hátsó szándékait pedig nemes célként.
Saját szükségleteit közös érdekként tünteti fel, önös céljait ravaszul együttműködési szándéknak állítja be. Ha szembesítik viselkedésével, képes elérni, hogy a vita végén a másik fél lesz kénytelen védekezésbe vonulni. Tulajdonképpen kihasználja környezetét, miközben szeretetmegvonással fenyeget, és folyamatosan keresi a másik gyenge pontját, hogy legyen mivel sakkban tartania. Lelkiismerete alulfejlett, bűntudatot, szégyent nem érez, szereti banalizálni viselkedésének mintáit. Eközben áldozatként állítja be magát, hátsó szándékait pedig nemes célként.
A romboló
Szereti magáról azt gondolni, hogy józan és realista, mégis ő az, aki élvezettel tapossa el az álmaidat és aki a negatív kritikáival elveszi a kedvedet az élettől is – nemhogy a terveid megvalósításában támogatna.
Persze mindig hivatkozik valamire, amikor letöri a kedved, amikor lobogó lelkesedésedet nyakon önti valami jeges és kiábrándító ténnyel, előcitált adattal, negatív „úgysemfogsikerülni” példálózásaival.
Mondatait többnyire a „de” szóval kezdi, és a „mégis”, „úgyis”, „úgyse”, „soha” is rendre előfordul a szófordulataiban.
Persze mindig hivatkozik valamire, amikor letöri a kedved, amikor lobogó lelkesedésedet nyakon önti valami jeges és kiábrándító ténnyel, előcitált adattal, negatív „úgysemfogsikerülni” példálózásaival.
Mondatait többnyire a „de” szóval kezdi, és a „mégis”, „úgyis”, „úgyse”, „soha” is rendre előfordul a szófordulataiban.
Olvass még a témában
Az örök elégedetlen
Ő az, akinek sohasem felelhetsz meg eléggé. Aki – ha lefutnád a maratont – azt mondaná, hogy ja, így könnyű, épp hátszél fújt. Ha ledoktorálsz fizikából, felemlegeti Teslát, akihez képest egy kis senki vagy. Ha szépségkirálynőnek választanak, akkor tuti, hogy szerinte idén a zsűri nem volt a toppon. Ha kibújsz a bőrödből, akkor sem fog egy jó szót sem szólni, mert akkor úgy érezné, ha megdicsér valakit, az egója sérül.
Ezek az emberek nem inspirálnak a többre, a jobbra, hanem örök elégedetlenségük és fanyalgásuk minden megmérettetéstől elveszi a kedved – hiszen bármilyen jó is leszel, az a szemében úgysem lesz elég jó. Nem tud tisztelni, pláne nem megbecsülni. Csak kellemetlen pillanatokra számíthatsz tőle.
Ezek az emberek nem inspirálnak a többre, a jobbra, hanem örök elégedetlenségük és fanyalgásuk minden megmérettetéstől elveszi a kedved – hiszen bármilyen jó is leszel, az a szemében úgysem lesz elég jó. Nem tud tisztelni, pláne nem megbecsülni. Csak kellemetlen pillanatokra számíthatsz tőle.
A cikk folytatódik, lapozz!
