A szépség és a szeretet időtlen. Értünk vannak, kinyitják lelkünk kapuját. A bennünk élő szépség rádöbbent minket arra, hogy mindenki szerethető. A Vénusz Kódex ‒ A Szépség és a Szeretet könyve (Kassák Kiadó, 2010.) című könyvből válogattunk idézeteket híres szerzőktől.
Seneca: A harag ellenszere
„Megalázott valaki? Vajon jobban-e, mint a görög filozófust, Diogenészt, aki éppen egy gyűlölködőt próbált lecsillapítani, amikor egy pimasz suhanc arcul köpte? Ő szelíden megjegyezte:
‒ Nem haragszom ugyan, de nem tudom, hogy nem kellene-e haragudnom.
Ha sikerül összerendezni egymással a lelkünket, könnyűszerrel lecsillapíthatjuk a másik és a magunk haragját ‒ mert nem csak mi akarunk egészségesek maradni, hanem gyógyítani is szeretnénk.
A kezdeti haragot a világért se próbáld meg rábeszéléssel lecsöndesíteni, mert az süket és esztelen.
Adj neki időt.A haladékban orvosság rejlik, amely segít majd; éppúgy, ahogy nem dörzsölgetjük a dagadt szemet, a sebekhez nem nyúlunk, mert a kezdődő betegségeket a nyugalom gyógyítja a legjobban.”
Anatole France: Emberi dolog
„Ha ötven millióan hisznek is egy ostobaságban, attól az még ostobaság.
Mindig a saját gondolatainkat olvassuk ki mások gondolataiból ‒ az ember azt érti, ami ő maga.
Az embereket nem a cselekedeteik alapján kell megítélnünk, hiszen azok a körülményektől függenek ‒ sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint kell látnunk őket.”
Tolsztoj: Mint a folyók
„A legelterjedtebb és legáltalánosabb tévhitek egyike, hogy mindenkinek megvannak a maga határozott sajátságai, és azok nem változnak soha: van jó, és van rossz ember, van okos és buta, van erélyes és tehetetlen, és a többi.
Az emberek nem ilyenek. Azt bárkiről állíthatjuk, hogy többször jó, mint rossz, többször okos, mint ostoba, többször erélyes, semmint tehetetlen ‒ vagy megfordítva.
De azt nem, hogy az egyik ember csak jó és csak okos, a másik pedig csak gonosz és csak ostoba. Pedig többnyire így osztjuk fel az embereket, és ez merőben téves.”
Tatiosz: Szeretni mindent, ami az élet
„A szeretet belül szeret, mégsem önmagának szerez örömöket ‒ amikor szeretsz valakit, a tudomására kell hoznod.
Szereted az embereket? ‒ Hagyd békében élni valamennyit.
Örömöt is csupán annyit okozz nekik, amennyivel a szeretet, mely egymáshoz köt benneteket, éppúgy élheti tovább magasztos életét a földön, miként a csillagok békés útjukat a éjszakai mennybolton.”
Marcus Aurelius: A jóindulatról
„A jóindulat legyűrhetetlen, ha őszinte, ha nincs benne gúny vagy póz.
Mit árthatna neked akár a legerőszakosabb, legharagvóbb ember, ha mindvégig jóindulatú vagy vele?
Ha alkalomadtán szelíden figyelmezteted, éppen akkor, amikor valami gonoszat forral ellened?
Félre a megalázással! Szeretetteljesen, minden belső keserűség nélkül vezesd át a jó oldalra: nem kioktatva, és nem hatást keresően, ha mások is hallanak téged.”
Tatiosz: Lelki béke
„Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik.
Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.
Semmi nem éri meg, hogy kibillenj lelki egyensúlyodból, legkiváltképp a semmi ‒ hiszen ami mulandó, alig több a semminél.”
