A megkönnyebbülés, amiért szégyelltem magam
Nem mondtam el senkinek, hogy megkönnyebbültem. Hogyan mondtam volna el? „Tudod, a szüleim elváltak, és őszintén szólva örülök.” Ezt nem mondja ki az ember, mert rögtön jön a kérdés, hogy mi bajom van, és nem szeretik egymást a szüleim vagy mi.
A válás gyászhoz van kötve a köztudatban. A gyász meg nem örömhöz. De aztán elkezdtem olvasni erről, és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Hogy van egy egész csoport felnőtt gyerek, akiknek a szülei boldogtalan házasságban éltek, és akik pontosan ezt érezték, amikor végül vége lett. Megkönnyebbülést. Azt, hogy mostantól legalább nincs hazugság. Mostantól az, amit látnak, az igaz – két ember, aki külön él, és talán mindkettő boldogabb.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
