Lövöldözés
Rákaptam az online videójátékokra. Egyrészt nagyon jól megy és sikerélményem van, másrészt olyan jó kis közösség van ott, hogy egyszerre hódolok a hobbimnak és élek társasági életet. Az is jó, hogy kevés lány van, úgyhogy tetszik, hogy kicsit különleges vagyok és ajnároznak.
Az viszont nem jó, hogy a munkán kívül gyakorlatilag minden szabadidőmet a gép előtt töltöm és alig várom, hogy felcsatlakozzam és lövöldözhessek. Egyelőre elképzelhetetlennek tartom, hogy ehelyett holmi edzőteremben tornázgassak.
Diagnózis
Kiderült, hogy rákos vagyok, sugárkezelés és kemoterápia áll előttem, így az álomtest fontossága kicsit háttérbe szorult. Nem bánom, mert az egyik nővér – aki hospice-ban is dolgozik – elmondta, hogy a végén a legsportosabbak is „ugyanúgy végzik.” Olvass még a témában
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
Mások megalázásán szórakozunk – tényleg erre valók a tehetségkutatók?
Nem csak a sütőtökös programoké az ősz: egy különleges kirándulóhely, amit érdemes felírnod az őszi bakancslistádra
Az örök panaszkodók, a kapcsolati drámázók és az életmódguruk: emberek, akiknek nem adok többé teret az életemben
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
