A túlteljesítő
Rájöttem, hogy senki nem várja el tőlem, hogy túlfunkcionáló tökéletes anya legyek, csak én, magamtól. Azóta hetente egyszer pizzát rendelünk vacsira, egyszer meg a férjem vesz hazafelé kínait. Ennek köszönhetően el tudok járni heti két edzésre, amitől sokkal boldogabb vagyok.
Az örökség
Az első házasságom alatt döbbentem rá, hogy bármennyire is fogadkoztam hogy nem leszek olyan, mint anyám, én is ugyanakkora „háztartási mártír” lettem, mint ő. Gyorsan elváltam és a második házasságomba már úgy mentem bele, hogy több eszem volt és nem kapattam el a férjem a kapcsolatunk elején. Itt az az alapfelállás, hogy felváltva főzünk, egyik nap ő, a másik nap én. Mindenki mossa a saját szennyesét. (Bizony!) A takarítást pedig a kedves szomszédnéni csinálja, akit felesben fizetünk és ez tökéletesen működik: mi elmegyünk valahova kettesben minden szombaton és mire hazajövünk, ragyog a lakás. Így sosincs veszekedés, hogy ki főzzön, ki mosson, ki takarítson.
