A határ
Két éven keresztül vettem a kávét, cukrot és tejet a munkahelyemre, bármi hála vagy kompenzáció nélkül. Amikor abbahagytam, a kollégáim szinte felháborodva kértek számon, én pedig közöltem velük, hogy lejárt a mandátumom, most két évig más fogja csinálni. Felettébb felszabadító érzés, amikor a palira vett ember végre a sarkára áll.
A reggeli
Elegem lett abból, hogy minden reggel egy órával korábban keltem, hogy bőséges reggelit csináljak a családnak, amiből a lányom csak csipegetett, a fiam két falatot falt – mert mindig késésben volt – a férjem pedig csak a szokásos vajas pirítósát ette. Egyik reggel kinyomtam az ébresztőt és aludtam tovább. A férjem meglepődött, hogy amikor ébredt, még ott voltam az ágyban, a gyerekek is értetlenül lézengtek a konyhában. Mondtam nekik, hogy új fejezetet nyitunk és ezentúl mindenki magának csinál reggelit. (Ráadásul én nem is szoktam reggelizni.) Szépen tudomásul vették, azóta sem haltak éhen, én pedig minden nap egy órával többet alhatok.
