Hasonlóság
„Gyermekeink azért állnak olyan közel hozzánk, mert nagyrészt önmagunkat látjuk bennük; nemcsak ők azonosulnak velünk, mi is azonosulunk ővelük, többnyire erősebben és többféleképpen, mint annak tudatában vagyunk. Örülünk, ha olyan jellemvonásokat fedezünk fel bennük, amelyeket magunkban is helyeslünk.
Ám nemcsak a pozitív, hanem a negatív azonosulás is táplálja ezt a közelséget. (…) Ha azonban ezekben a pillanatokban ráébredünk, hogy azért nyugtalanít bennünket annyira gyermekünk valamilyen megnyilvánulása, mert nekünk magunknak sem sikerült még teljesen leküzdenünk ezt a hajlamot, akkor megértjük, hogy voltaképpen nem is a gyerek zaklatott föl bennünket, hanem önmagunk…”
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
