Véleménycikk: Schuszter Borka
Nem töröltem az alkalmazást, nem jelentkeztem ki, és nem fogadtam meg fennhangon, hogy mostantól új emberként térek vissza. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy ha már végre elutaztam, szeretném kipróbálni, milyen az, amikor nem osztom meg azonnal, amit látok.
Az első napokban meglepően erős volt a FOMO. Fotóztam a tengert, a naplementét, egy szép utcát, egy helyi ételt, és szinte automatikusan jött a gondolat: ezt ki kellene tenni. Nem is feltétlenül azért, mert annyira fontosnak éreztem, hogy mások lássák, hanem mert megszoktam, hogy ha valami szépet látok, azt meg is mutatom.
Aztán persze jött volna a következő lépés: vajon hányan látták, hány lájkot kapott, ki kommentelt, ki nézte meg a sztorit. És hirtelen rájöttem, milyen furcsa, hogy egy nyaralás közepén, amikor végre semmi dolgom nincs, és jelen lehetnék a pillanatban, én valami olyannal akarok foglalkozni, ami egyáltalán nem is ott történik. Olvass még a témában
Az extrovertált és introvertált emberek teljesen más falszínt választanak a szakértők szerint – magadra ismersz benne?
Apró nyomok nagysága – Momentumok, amikre örökre emlékezni fogok
Harmónia és sikeres együttműködések: ez vár rád a munkában októberben a csillagjegyed szerint
„Nem teszel jót ezzel” – ne hazudd a gyereknek, hogy boldog a házasságod
Azt is észrevettem, milyen automatikusan nyúlok a telefonomhoz abban a pillanatban, hogy van egy perc üresjáratom.
Ha vártam a kávémra, megnyitottam volna az Instagramot. Ha vártam a kompot, szintén. Ha leültem valahova két percre, már ott volt a kezemben a telefonom. Nem gondoltam végig, hogy szeretnék-e bármit is megnézni. Egyszerűen csak történt a mozdulat.
Eleinte külön oda kellett figyelnem arra, hogy megállítsam magam
Tudatosítanom kellett magamban, hogy attól, hogy éppen ebben a pillanatban nincs mit csinálnom, és nem történik semmi, még nem kell rögtön megnyitnom az Instát. Jó, gondoltam, de akkor mit csináljak?
Ez elsőre furcsa kérdésnek tűnik, pedig valójában egészen érdekes. Kiderült, hogy az üresjáratokkal nem tudok úgy mit kezdeni, mint a social média előtti időkben tudtam. Legalábbis eleinte nem. Újra kellett tanulnom, hogy ezekben a percekben mennyi mindennel tölthetem ki az időt: nézhetném az embereket, gondolkodhatnék, bámulhatnám az eget, vagy egyszerűen csak várhatnék.
És egy idő után elkezdtem ezeket csinálni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
