Hiperérzékeny emberként rendkívül mélyek a megéléseim. Egy pillantás, egy sóhaj, egy fénycsóva az égen, egy, a gazdája körül önfeledten ugráló vizsla öröme mind belém ivódik. Ráadásul azt vettem észre, hogy egyre fogékonyabb vagyok ezekre a mikromomentumokra.
Teljesen ambivalensen telt ez a nyár. Amennyire felborult és sokszor abszurd az életem, annyira csodálatos élményekben volt részem, és boldog vagyok, hogy mindezeknek mertem magam tét nélkül átadni.
És azt hiszem, ha egyszer visszatérnek a mindennapjaim egy „normális” kerékvágásba, akkor sem szeretném azt az énemet elveszíteni, akinek nem felel meg a „kevés”. A „sok” megtapasztalásához nem kellett elutazni, nem kellett tengerpart, luxusszálloda vagy drága programok. Elég voltam én, elég volt olyan emberekkel találkozni, időt tölteni, vagy akár csak egy pillanatra kapcsolódni, táncolni, akik adtak, adtak, adtak. Olvass még a témában
Ez egy jel, hogy átgondold, tényleg normálisak-e a dolgok, vagy csak megszoktad őket
„A nőnek ez a luxus nem adatik meg” – ezért utálja a feleség, amikor a férje a kanapén tesped
A fejlődés toronyháza – te hányadik emeleten tartózkodsz?
Az alaposságom a pótcselekvésem, ha szétesik az életem – ekkor döbbentem rá
Tudod milyen érzés nyomot hagyni valakiben?
Tudod, milyen érzés az, amikor valakitől, akit egyáltalán nem ismersz, olyan levelet kapsz, amiben teljes egészében úgy ír le téged, mint egy istennőt, gyönyörűen megfogalmazva a gondolatait, minden akarás nélkül? Pusztán azért, hogy elmondja, te milyen nyomot hagytál benne? Nem, nem a külsődön keresztül, hanem a lényedet látva, csupán egy táncot követően.
Tudod, milyen érzés az, amikor egy idegennel annyira nevetsz, hogy nem bírsz felegyenesedni? Csak mert egy bachata táncot négyszer zártok le, azt érezve, hogy vége a számnak, és kiderül, hogy nem, ez még mindig az a dal.
Tudod, milyen érzés, amikor megcsap az öntözőrendszer permete este 11-kor a Citadella tetején, a fényfürdőben, a 35 fokban, és egyből Kubában érzed magad újra?
Tudod, milyen érzés, amikor ülsz a város tetején, a gyönyörűen kivilágított hidak, épületek és a kanyargó Duna vesz körbe, kellemes salsa zene szól, és valójában nem számít, hogy táncolsz-e, vagy csendben ülsz a sziklákon, csak magadba szívod a látványt, a helyszín energiáját és csodáit?
Tudod, milyen érzés az, amikor valaki egyetlen szürreális mondattal önt beléd lelket?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
