Talán minden édesanya egyetért abban, hogy az anyaszerepre ugyan fel lehet készülni, de a gyakorlatban mindig adódnak olyan váratlan helyzetek, amikben nehéz jó döntéseket hozni – legalábbis utólag sokszor felülbíráljuk saját magukat. Az anyák többsége ezért legalább egy dolgot másképp csinálna, ha újrakezdhetné. Most azt is elmondják, mit és miért!
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/6 Edina (29)
„Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nálam a „Mit csinálnék másképp?” lista eddig elég rövid. Az első és a legfontosabb pont viszont a hordozás rajta. Nagyon sajnálom, hogy későn (bár jobb később, mint soha) találkoztam a babahordozással. A kisfiamat születése másnapján elvették tőlem, és az újszülött intenzív osztályra került.
Egy hónaposan hozhattuk őt haza a kórházból, ahová nagyon-nagyon sűrűn kellett ellenőrzésre járnunk. Biztos vagyok benne, hogy a hordozás által sokkal könnyebben vettük volna a lelki nehézségeket mind a ketten. A hordozás nyugalmat ad, a testközelség csökkenti a kortizol-szintet, és érzelmi biztonságot nyújt nemcsak a babának, de a mamának is. A másik dolog pedig a hozzátáplálás lenne. Ma már egész biztos, hogy lazábban kezelném, és nem stresszelnék azon, hogy a nagykönyv szerint ismertessem meg a babámmal az új ételeket.”
2/6 Fanni (26)
„A neveléssel kapcsolatban talán semmit sem változtatnék – nem azért, mert minden tökéletes, hanem mert természetemből adódóan biztosan mindig elkövetném ugyanazokat a hibákat.
Inkább a felfogásomon dolgoznék. Néha fiatalnak éreztem magam az egészhez, túlságosan ragaszkodtam a „szingli”, gyermektelen barátnőimhez, akik rengeteg gyerekneveléssel kapcsolatos tanáccsal elláttak, amiknek többnyire az volt a lényege, hogy ne engedjem túl közel magamhoz a kislányomat.
Ha felmerült, hogy vele alszom, akkor jöttek a „bezzeg” ismerősökkel, akiknek a gyereke egy hónapos kora óta egyedül alszik, csak beteszik a kiságyba, és ugyan lehet, hogy egy kicsit sír, de hagyni kell… Miattuk és a tanácsaik miatt sokszor kevésnek éreztem magam az anyasághoz, ezért most azt gondolom, őket jobb lett volna hamarabb elengednem az életemből.”
„Hogy mit csinálnék másképp? Atyaég, a kérdés inkább az, hogy mit nem…
Már a várandósságom alatt sem aggodalmaskodnék annyit, jobban felvértezném magam az „istendokik” lekezelésével szemben. Sokkal felkészültebb lennék, nem hagynám, hogy segítség címszóval ideköltözzön hozzánk édesanyám, és szinte mindenben elbizonytalanítson.
Egy csomó dolgot nem vettem volna meg (mérleg, babakocsi) és még többől teljesen másmilyent szereznék be, mit amilyen van (például etetőszék).”
