„Nem aggódnék annyit!” – Édesanyákat kérdeztünk, mit csinálnának másképp

„Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nálam a „Mit csinálnék másképp?” lista eddig elég rövid. Az első és a legfontosabb pont viszont a hordozás rajta. Nagyon sajnálom, hogy későn (bár jobb később, mint soha) találkoztam a babahordozással. A kisfiamat születése másnapján elvették tőlem, és az újszülött intenzív osztályra került.

Egy hónaposan hozhattuk őt haza a kórházból, ahová nagyon-nagyon sűrűn kellett ellenőrzésre járnunk. Biztos vagyok benne, hogy a hordozás által sokkal könnyebben vettük volna a lelki nehézségeket mind a ketten. A hordozás nyugalmat ad, a testközelség csökkenti a kortizol-szintet, és érzelmi biztonságot nyújt nemcsak a babának, de a mamának is. A másik dolog pedig a hozzátáplálás lenne. Ma már egész biztos, hogy lazábban kezelném, és nem stresszelnék azon, hogy a nagykönyv szerint ismertessem meg a babámmal az új ételeket.”

„Hogy mit csinálnék másképp? Atyaég, a kérdés inkább az, hogy mit nem…

Már a várandósságom alatt sem aggodalmaskodnék annyit, jobban felvértezném magam az „istendokik” lekezelésével szemben. Sokkal felkészültebb lennék, nem hagynám, hogy segítség címszóval ideköltözzön hozzánk édesanyám, és szinte mindenben elbizonytalanítson.

Egy csomó dolgot nem vettem volna meg (mérleg, babakocsi) és még többől teljesen másmilyent szereznék be, mit amilyen van (például etetőszék).”