Ha unod már a fogadalmakat – főleg azokat, amelyek az életmódodba avatkoznak –, különösen érdemes vetned egy pillantást a következő ígéretekre. Ezeket még véletlenül sem kell nagydobra verned. Egyszerűen csak tudatosítani és gyakorolni, hogy végre kiegyensúlyozott lehess!
„Csakis reális elvárásokat támasztok magammal szemben.”
Túl szoros időbeosztás, túl szigorú diéta, túl kemény edzés, vagy éppen túlzott önfeláldozás egy nemes célért? A túlzások sosem vezetnek jóra!
Noha arra biztatunk, hogy bátran vesd bele magad a kihívást jelentő szituációkba, a mindennapokban inkább olyan rugalmas háttér megteremtésére törekedj, amiben jut idő a spontaneitásra és a pihenésre.
Gondold végig, melyik célod saját és igazi, illetve akad-e olyan, amit csak a külső elvárások miatt tűztél ki!
Ne feledd: egyáltalán nem szégyen menet közben módosítani az elvárásaidat, ha rájössz, hogy ez így mégsem fog menni.
Voksolj inkább a fenntartható, egészséges változásokra – áldozatot pedig tényleg csak azért hozz, amiért itt és most úgy tűnik, hogy megéri!
Az irreális követelések napi szinten mérgezhetnek, tehát felesleges ilyenekkel kínozni a lelkedet.
„Leállok azzal, hogy folyton kritizáljam magamat.”
Azok közé tartozol, akik saját maguk legvérmesebb kritikusai?
Vagy a dobogó második helyére kerültél, miután sikerült magad mellé egy hasonló beállítottságú embert vonzani?
Először is tanuld meg néha elengedni az elvárásokat, és elfogadni a saját hibáidat! Nem teljesíthetsz folyton tökéletesen, hiszen nem robot vagy, hanem érző lélek.
Semmi szükség rá, hogy folyton újrapörgesd fejben azokat a momentumokat, amelyeket baklövésnek érzel, ostorozd magad a múlt miatt, vagy éppen előre rettegj tőle, meg tudsz-e majd felelni magadnak és másoknak a jövőben.
Vegyél ki egy kis kritikamentes szabit, amikor szégyentelenül azt csinálod végre, ami éppen jólesik!
„Úgy tisztelem és szeretem magamat, mint másokat.”
Ez az ígéret a kulcsa annak, hogy helyreálljon a „kint” és a „bent” egyensúlya.
Bizonyára észrevetted, hogy akármilyen könnyen vagy nehezen bocsátasz meg, illetve engedsz a szívedhez közel embereket, magaddal még szigorúbb vagy – hacsak nem sújt az egoizmus terhe, ami már egy másik történet.
Figyelj rá, hogy amikor magadra gondolsz, illetve belső párbeszédet folytatsz, milyen jelzőkkel és milyen stílusban fogalmazod meg a mondandódat!
A negatív szavak ugyanis arról árulkodnak, hogy kutyába sem nézed a saját lényedet.
Akkor pedig hogyan várhatnád el másoktól a tiszteletet és a szeretetet? Nem vagy gyengébb vagy rosszabb a többieknél, ezt jól vésd az eszedbe!
„Csak pozitív gondolatokra szánok energiát.”
Annyi negatív hatás éri az embert napi szinten, hogy még egy született optimistának is meggyűlhet a baja azzal, hogy a lelki egyensúlyát megőrizze.
A sötétség tehát ördögi körbe taszíthat, ha nem vagy résen: a baljós képek egyre inkább elhitethetik veled, hogy semmi sincs rendben – a vonzás törvénye alapján pedig akkor sem veszed észre a kiutat, ha tízsávnyi szélességben terül el előtted.
Szerencsére azonban ennek az ellenkezője is igaz: amennyiben képessé válsz az apró örömök felfedezésére, olyan kisugárzásra tehetsz szert, amin a bosszúságot nem ejtenek sebet.
Pont elég, ha a saját világodat jobb hellyé tudod varázsolni az elméd segítségével!
„Élvezem az életet.”
Az élet élvezete csodálatos dolog, hiába próbálnak hozzá negatívumokat társítani a közbeszédben.
Nem ész nélküli élvhajhászatról szól, hanem arról, hogy megtanulod becsülni, amivel a sors megajándékoz, és nem utasítod el az új élményeket.
Ha folyton valamilyen messzi célon tartod a szemed, állandóan csak hajtasz, s egy percre sem állsz le, sajnos esélyed sincs egy kis egészséges hedonizmusra – pedig napi szinten lehetőséget kellene rá teremtened!
Egy kreatív hobbi, például az írás, a rajz vagy a tánc, egy jó mozi vagy színházi előadás, esetleg valami új ismeretanyag elsajátítása új távlatokat nyithat meg előtted, csakúgy, mint egy számodra eddig idegen nemzet konyhájának megkóstolása.
Neked melyik ígéret a legszimpatikusabb?
