Ezért imádjuk annyira a „csúnyácska” állatokat

Az életünk során mindannyian találkoztunk már furcsa külsejű állatokkal, legyen szó az interneten keringő képekről vagy a valóság valamely szegletében hozzánk csatlakozó különleges házi kedvencről. Akármilyen furcsán hangzik is, ezek a „csúnyácska” állatok gyakran válnak a szívünkhöz igen közelálló társakká. De miért érezhetjük úgy, hogy vonzódunk azokhoz a lényekhez, amelyek semmiképpen sem illeszthetők be a hagyományos értelemben vett „szépség” kategóriájába?

Az érzelmi kötődés szerepe

Az emberi pszichológia egyik érdekes aspektusa, hogy minket, embereket gyakran nem a vizuális kinézet vonz, hanem sokkal inkább az érzelmi kötődés lehetősége. Amikor egy „csúnyácska” állattal találkozunk, különösen, ha annak sorsa vagy életkörülményei kifejezetten kedvezőtlenek, hajlamosak vagyunk intenzív empátiát érezni iránta. Ez a mély érzelmi kapcsolat az, amely segít áthidalni a látszólagos esztétikai hiányosságokat, és lehetőséget kínál arra, hogy megmentsük és fontos tagjává fogadjuk a családunknak.

Továbbá, az empátia és az együttérzés érzése gyakran aktiválja a gondoskodási reflexeinket, különösen amikor gyengébb, kevésbé szerencsés lényekről van szó. Ezek az érzések olyan magányos állatok esetén is előbújhatnak, akik egyedül küzdenek az életben maradásért, mint például egy kóbor, kopasz, fogya és szinte nagyothalló kutya. Az emberi szív hajlamos védelmezővé válni az ilyen kiszolgáltatott lényekkel szemben.