Ezer éve ismerjük egymást, a gimi óta barátnők vagyunk. Ott voltam az esküvőjén, részese voltam a boldog pillanatainak, mellette voltam, amikor nehezebb volt neki valamiért. Az utóbbi néhány évben kicsit elsodródtunk egymástól. Más-más városban élünk, ami nem könnyíti meg a találkozást. Inkább telefonon és online tartjuk a kapcsolatot. A legutóbbi beszélgetésünk azonban megdöbbentő hírekkel szolgált.
Lilla és a férje (nevezzük Zolinak) elválnak. Nem tudtam, hogy mit mondjak hirtelen, rengeteg kérdés merült fel bennem. Nehéz beszélgetés volt, mert számomra ők voltak az egyik olyan párkapcsolat, ami példaértékű volt. Szörnyű érzés volt, hogy tévedtem, és Lilla nem olyan boldog, mint ahogy hittem. Azt gondoltam, hogy egy gyermektelen házaspár csak egymással törődhet és ez inkább jobbá teszi a házasságot. Nem volt igazam.
K.: Mi történt? Hogy lesz vége egy huszonkét éves házasságnak?
V.: Nem tudom, alig fogom fel. Az élet számomra mindig Zolival együtt volt élet. Húszéves korunk óta vagyunk házasok. Ő volt az első férfi az életemben, az első komoly férfi. Egyszerűen hihetetlen még most is, hogy ennek vége lehet. De a döntésünk közös volt és végleges is, úgyhogy nincs visszaút. Olvass még a témában
Ez a férfiszokás idegesíti legjobban a nőket
Ne pakold be a bőröndjét és soha ne rakj rendet nála – 10 dolog, amit soha ne tegyél meg egy férfiért
Nők vicces hasonlatai a szexről: „Olyan, mint amikor valaki vakarja a hátad, de kihagyja azt a pontot, ahol viszket.”
8 férfitípus, akit lehetetlen elengedni az életünkből
Zoli szerint valami eltűnt a házasságunkból, szerintem valószínűleg ez sosem volt meg.
Nem tudom, minek nevezzem ezt a valamit… azt hiszem, túl spirituális dolog. A házasságunk húsz éve alatt nagyon jól megvoltunk minden téren. Nem ütközött ki, hogy valami hiányozna. Tudom, az, hogy nincs gyerekünk, megviseli azt, aki szeretne. Zoli mindig szeretett volna, én viszont fiatalon nem éreztem magam késznek. Lehet, hogy ez volt a baj gyökere.
K.: Nem szerettél volna soha gyereket?
V.: Én az a típus vagyok, aki mindig szorong valamiért. A gyerek-kérdés is ilyen volt egész eddigi életemben. Fiatalon éretlennek éreztem magam rá, úgy gondoltam soha nem lennék jó anya. Valahogy hiányoztak belőlem ezek az ösztönök.
Tudom, hogy sokan elítéltek és ma is elítélnek ezért, de úgy gondolom, hogy valaki csak akkor vállaljon gyermeket, ha felkészült erre az óriási feladatra. Én sosem éreztem, hogy meg tudnék küzdeni ezzel. Persze a szüleim is, Zoli is folyamatosan presszionáltak, de ez csak olaj volt a tűzre.
K.: Úgy érzed, Zoli nem tudta ezt elfogadni?
V.: Szerintem soha nem tette túl magát ezen, de nem közvetlenül ez hozta ki a házasságunkból a véget. A pontot az i-re a Covid tette fel. Amíg nem jött a járvány, nem is csúcsosodtak ki a problémáink. Persze Zoli sokszor hozta fel a babatémát, de amikor elmúltam 40, már nem kérdezett erről. Azt gondoltam, hogy elfogadta a döntésem.
