Hányinger, szédülés, fáradtság – ezekre a tünetekre a legtöbb kismama felkészül a várandósság kezdetén. Azonban arra már kevesen számítanak, hogy ezek a kellemetlen érzések nem csak a nőket, hanem sokszor a jövendőbeli apukákat is könnyen érinti!
A feltételezések szerint ez a jelenség szomatizációs válasz lehet, azaz olyan tünetek jelennek meg, amelyek mögött nincs betegség. Vélhetően a közeli kötődés, az izgalom és a mély együttérzés okozhatja ezeknél az apukáknál azt, hogy teljesen magukra veszik a feleségük érzéseit.
Más szakértők szerint viszont a valószínűbb válasz az, hogy szimplán hormonok állnak a háttérben. A külső események befolyásolni kezdik a férfi tesztoszteron- és kortizol-termelését, miközben a női hormonok erőteljesebbé válnak. Ezek viszont még nem fix válaszok, épp ezért kezdtek egyre többen foglalkozni a téma kutatásával. Reméljük, hogy hamarosan konkrét magyarázatot is kapunk!
Mit lehet tenni a rosszullétek ellen?
Jó hír viszont, hogy szinte mindig maguktól szűnnek meg a zavaró tünetek azután, hogy megszületik a kisbaba, bármiféle kezelés nélkül. Épp ez bizonyítja, hogy pszichológiai probléma áll a háttérben. Érdekesség egyébként, hogy azok az apukák, akik maguk is érzik a várandósság okozta rosszulléteket, a szülőszobában is tapasztalhatnak fájdalmakat.
A kisbaba érkezéséig tehát a legjobb módja a kezelésnek az, ha tudatosítja magában az apuka, hogy ez a helyzet csak átmeneti, és valójában az együttérzésből fakad. Pihenéssel, meditálással, nyugtató teák fogyasztásával pedig mindkét fél próbálhatja enyhíteni a tüneteit.
Ha a rosszullét az aggodalom miatt alakul ki (mert hogy sok esetben a szülők izgulnak, és emiatt sokat stresszelnek, ami rosszullétet okozhat), érdemes lehet akár beiratkozni egy felkészítő tanfolyamra, várandós könyveket olvasni, hogy felkészültebbnek érezhessétek magatokat.
Van, hogy már önmagában az képes enyhíteni a tüneteket, hogy úgy érzitek, meg tudjátok állni a helyeteket. Emiatt lehet az, hogy azok a férfiak, akik érzik a couvade-szindrómát, a második baba érkezésekor már egyáltalán nem, vagy kevésbé küzdenek a rosszullétekkel.