Spórolósan
„Spórolj, kislány, mi mindig spóroltunk!” Ezt szokta mondani nekem nagymamám, csak azt nem tudom, hogyan spóroljak, amikor hónap végén már kölcsön kell kérnem, hogy jusson ételre.
Luxi
Nagynéném szerint el kellene hagynom a „luxusköltéseket” és akkor „többre vinném az életben.” Már nem veszek kondibérletet, futni járok és a parkban edzem. Ami most rajtam van, egy 3.000 forintos nyári ruha és egy 1.500 forintos saru, új holmit nem vettem három éve. Nem érti, miért költök „drága szemüvegre” (a legolcsóbb akciós keretet vettem meg), amikor megműttethetném a szemem, ahogy ő is tette. Bocsi, nincs rá 600.000 forintom. Azon is értetlenkedik, hogy miért vonattal utazom haza, amikor az autó sokkal kényelmesebb lenne. Fogalma sincs semmiről.
Olvass még a témában
Félelem
Nagybátyámék nevetgélve nosztalgiáznak, hogy szakmunkásként - ha nem tetszett egy munkahely - simán felmondtak és másnap már máshol dolgoztak. És nem értik, hogy én miért remegek azon napi szinten, hogy ne rúgjanak ki, amikor „bármikor lehet másik munkát keresni.” Lövésük sincs arról, milyen létbizonytalanságban élni és hogy milyen pokolian idegőrlő manapság az álláskeresés.
„Miért albéreletezel, miért nem veszel lakást?” - kérdeik tőlem. Ők annakidején egy házat vettek hitelre és egyetlen fizetésből visszafizették tíz év alatt. Mi a menyasszonyommal egész nap hajtunk és egy közepes állapotú albérletre futja, meg évente egy last minute nyaralásra. Saját lakásunk soha nem lesz, ezt már elfogadtuk.
Fotók: istockphoto.com
„Miért albéreletezel, miért nem veszel lakást?” - kérdeik tőlem. Ők annakidején egy házat vettek hitelre és egyetlen fizetésből visszafizették tíz év alatt. Mi a menyasszonyommal egész nap hajtunk és egy közepes állapotú albérletre futja, meg évente egy last minute nyaralásra. Saját lakásunk soha nem lesz, ezt már elfogadtuk.
Fotók: istockphoto.com
