Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
BeállítomLakás
Nem mondom, hogy a boomer szüleimnek könnyű dolga volt a kommunizmusban, de a rendszerváltás után volt lehetőségük megvenni a tanácsi bérlakást, amiben laktak. Gazdag - külföldön élő - nagybátyámtól kértek kölcsön és 400.000 forintért megvették a másfél szobás lakást.
Gen X nővérem (45 éves) a válság előtt vett fel hitelt, amikor még osztogatták mindenkinek, nyilván pár év múlva ezért is dőlt be az egész. Nővérem tehát kapott lakáshitelt minimálbérre, de a fedezet szüleim lakása volt. Mivel 30 évre vette fel, még mindig fizeti, de ő legalább a saját lakását fizeti, én pedig egy kőbányai kis panelre fizetek havonta 150.000 forintot, ami sosem lesz az enyém. Lakáshitelről álmodni sem tudok, a bankok kiröhögnek. Akkor most kinek a legnehezebb...?
Gen X nővérem (45 éves) a válság előtt vett fel hitelt, amikor még osztogatták mindenkinek, nyilván pár év múlva ezért is dőlt be az egész. Nővérem tehát kapott lakáshitelt minimálbérre, de a fedezet szüleim lakása volt. Mivel 30 évre vette fel, még mindig fizeti, de ő legalább a saját lakását fizeti, én pedig egy kőbányai kis panelre fizetek havonta 150.000 forintot, ami sosem lesz az enyém. Lakáshitelről álmodni sem tudok, a bankok kiröhögnek. Akkor most kinek a legnehezebb...?
A latte
A barátom anyukája egy vasárnapi ebéd közben képes volt azt mondani, hogyha kevesebb „szójás lattét” innék, nekem is lehetne saját lakásom. Ez onnan jött neki, hogy egyszer látta nálunk, hogy egy Starbucksos bögréből iszom tejeskávét. Mondtam neki, hogy laktózérzékeny vagyok, ezért csak laktózmentes tejet ihatok (nem veszek szójatejet, mert az iszonyat drága). A bögrét egy barátnőmtől kaptam születésnapomra, nem járok a Starbucksba.
A lakásról meg annyit, hogy a mélyszegénységben élő vidéki szüleim sajnos nem tudtak nekem lakást venni, mint ahogy ők - újgazdag szülők - vettek a barátomnak. És kétlem, hogy ez az én otthon készített, laktózmentes tejeskávémon múlna, de ha ő ezt luxuscikknek érzi, akkor sajnálom.
A lakásról meg annyit, hogy a mélyszegénységben élő vidéki szüleim sajnos nem tudtak nekem lakást venni, mint ahogy ők - újgazdag szülők - vettek a barátomnak. És kétlem, hogy ez az én otthon készített, laktózmentes tejeskávémon múlna, de ha ő ezt luxuscikknek érzi, akkor sajnálom.
Olvass még a témában
Texas
Amerikában tanulok, tanulás mellett főállásban dolgozom és így is csak társbérletre futja, hárman lakunk egy lelakott lakásban. Ha mindent kifizetek egy hónapban, a maradékot nagyon be kell osztanom, hogy kajára maradjon, többnyire otthon főzök, tudatosan spórolósan. Az egyik csoporttársam meghívott a ranch-ükre - azaz a farmjukra, ahol a nagyapja kifejtette nekem, hogy ő nem hiszi el a mai fiatalok nyavajgását, mert aki rendesen dolgozik, az Amerikában igenis jól megél.
Mutattam neki egy cikket a telefonomon, miszerint kiszámolták, hogy napjainkban Austinban - Texas fővárosában - öt minimálbéres állás kell ahhoz, hogy egy albérletet megengedhessen magának az ember. Háromszor is elolvasta ezt a mondatot, majd azt mondta, ez hülyeség, ő ezt nem hiszi el. „Isten hozta a világomban, Mr. Barney” - mondtam neki.
Mutattam neki egy cikket a telefonomon, miszerint kiszámolták, hogy napjainkban Austinban - Texas fővárosában - öt minimálbéres állás kell ahhoz, hogy egy albérletet megengedhessen magának az ember. Háromszor is elolvasta ezt a mondatot, majd azt mondta, ez hülyeség, ő ezt nem hiszi el. „Isten hozta a világomban, Mr. Barney” - mondtam neki.
A cikk folytatódik, lapozz!
