Asszisztencia
Apám és anyám abban sem segítettek, hogy hogyan fürdessem vagy pelenkázzam a babát. Ott álltam szorongva friss, tapasztalatlan anyukaként, ők meg azt mondták, a tesómmal olyan régen voltunk kicsik, hogy ők már nem emlékeznek, hogy kell ezt csinálni.
Havi egy
Arra sem tudjuk a férjemmel megkérni a szüleit, hogy havonta egyszer eljöjjenek vigyázni a gyerekekre, amíg alszanak. Mi megfürdetjük, megetetjük és ágyba tesszük őket, nekik találkozniuk sem kell velük, hiszen alszanak. Sosem kelnek fel éjszaka, nagyiéknak annyi lenne a dolguk, hogy átjönnek 8-ra és mondjuk 11-ig nálunk tévéznek, amíg mi elmegyünk valahova kikapcsolódni kicsit. Nem hajlandóak, mert „nem merik.” Mert bármi történik, ők „nem vállalják a felelősséget.”
Olvass még a témában
Öröm
Én emlékszem, hogy az én nagyszüleimnek mennyi öröme tellett bennünk, unokákban és nem értem, az én szüleim miért mondanak le erről. Anyuékkal nagy nehezen megbeszéltem, hogy a nyáron öt napra bevállalják az unokát, majd a kérdéses hét előtt két nappal közölték, hogy mégsem lesz jó, mert ők befizettek egy buszos szervezett utat Olaszországba.
A cikk folytatódik, lapozz!
