Nem a lebukás fájt a legjobban
Nem volt nagy jelenet. Nem kezdett magyarázkodni, én pedig nem kiabáltam. Leültünk az apartman teraszán, és először beszéltünk őszintén arról, ami hónapok óta történt közöttünk. Azt mondta, körülbelül fél éve ismert egy nőt a munkahelyéről, és néhány hónapja már többet is érez iránta. Nem tudta, mi lesz ebből, és állítása szerint azért nem mondta el, mert félt, hogy tönkreteszi a házasságunkat.
Én pedig akkor jöttem rá, hogy a házasságunkat már jóval korábban elkezdtük elveszíteni. Nem azért, mert volt valaki más. Hanem azért, mert hónapok óta mindketten úgy éltünk egymás mellett, mintha a problémáink majd maguktól megoldódnának.
A nyaralás hátralévő részét külön töltöttük. Ő elment sétálni, én pedig sok időt töltöttem egyedül a tengerparton. Furcsa módon nem a másik nőn gondolkodtam a legtöbbet, hanem azon, hogy mikor lettünk ennyire távol egymástól. Olvass még a témában
„Megbocsátottam, de hiba volt” – A különbség a jó és a rossz félrelépő között
A barátnőm kéthetente szakít a pasijával. Meddig kell még tolerálnom?
Elvárhatom-e a házasságot a páromtól, ha ő nem hisz az intézményében?
Amióta nem beszélünk meg minden konfliktust azonnal, sokkal jobb lett a párkapcsolatunk
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
