Véleménycikk: Schuszter Borka
Régi barátokként már a kapcsolatunk elején is nagyon jól megvoltunk: szerettem vele lenni, rengeteget nevettünk együtt, imádtam a humorát, és valahogy könnyű volt egymás társaságában létezni. De közben azt is pontosan láttuk, hogy mennyi mindenben különbözünk.
Nem ugyanúgy működünk, ha a mindennapokról van szó. Más a munkatempónk, más a napirendünk, más környezetben érezzük jól magunkat. Vannak dolgok, amelyek neki természetesek, nekem pedig egyáltalán nem azok, és fordítva. Akkoriban ezeket a különbségeket inkább figyelmeztető jelnek láttuk: ha már most ennyire érezhetően mások vagyunk, vajon mi történik, amikor egyszer tényleg közös életet kell élnünk?
Aztán évekkel ezelőtt mégis úgy döntöttünk, adunk egy esélyt a dolognak. Ma pedig már az esküvőnket tervezzük, ami azért elég jó bizonyíték arra, hogy nem minden különbség jelent össze nem illést. Olvass még a témában
„Azért, mert egyre többet teszel érte, a férjed nem fog jobban szeretni” Gondolatok egy válóperes ügyvédtől
Nem vágyom álomesküvőre, és egyre kevésbé értem, miért kellene
Nem leszek népszerű, de kimondom: nem mindenki érdemel második esélyt
„Engedje mindenhova és ne pofázzon vissza” Férfiak undorító kommentjei egy női robot bemutatója alatt
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
