Egy terapeuta mondta ki nekem először: „amit te kibírtál, azt a saját gyerekednek sosem engednéd megélni”. Ez a mondat megerősített abban, hogy jogos az érzésem, még ha nehéz is szembenézni vele.
Nyugdíjemelés 2027: mennyivel nő a nyugdíj és mikor érkezik az emelt összeg
A gyógyuláshoz elengedhetetlen volt, hogy megengedjem magamnak a haragot anyám iránt is. El kellett ismernem az érzelem létezését azért, hogy aztán tovább is léphessek rajta. Amíg nem ismertem fel, addig újra meg újra előjött bennem az elfojtott feszültség. A folyamat során megtanultam, hogy nem az a cél, hogy őt hibáztassam, hanem az, hogy elfogadjam: ő sem tudott többet adni annál, amire képes volt. Próbált annyira jó anya lenni, amennyire csak tudott, és megtett mindent, ami tellett tőle. De nehéz helyzetben volt, és nem volt tökéletes – ahogyan egyetlen anya sem az.
Hosszú évek munkájába telt, de ma már képes vagyok más szemmel nézni az anyámra, és bár a múltat nem tudom meg nem történtté tenni, de a saját gyerekem számára már egy biztonságosabb, egészségesebb mintát szeretnék átadni.
A megbocsátás nem egyik napról a másikra jött, és a mai napig nem sikerült beszélnem erről az anyámmal, aki még mindig nem tud szembenézni a múltbeli hibáival. Sokáig fontosnak tartottam, hogy bocsánatot kérjen, ma már inkább csak azt hiszem, örülnék neki. De nem ezt szabom feltételnek a saját boldogságommal kapcsolatban.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
