„Üdv a klubban!” – mondják az anyuka barátnőid, amikor megtudják, hogy te is gyermeket hordasz a szíved alatt.
8. A panaszkirálynő
Ez az anyuka minden alkalmat megragad, hogy panaszkodjon. Na, nem arra gondolok, amikor valakinek tényleg borzasztóan nehéz az élete, esetleg szülés utáni depresszióval küzd, hanem amikor kézenfekvő és egyébként várható dolgok miatt nyafog. Anyának lenni nehéz. Viszont legalább ilyen nehéz, amikor valaki minden problémát a százszorosára nagyít, majd miután elsorolta a gondjait, gyorsan lelép.
Ennél már csak az a szebb, ha esetleg te is kicsit könnyítenél a lelkeden és hozzátennéd a saját problémáidat, amiket ő persze nyomban lekicsinyell. Az arcára van írva a kérdés: most komolyan ilyen semmitmondó monológokkal akarod fárasztani?
9. A panaszkodó-dicsekvő
Hát igen, még ha vannak is sejtéseink arról, hogy a gyereknevelés nem sétagalopp. A többségnek nagyon kegyetlen arculcsapás, amikor tényleg szembesülnek azzal, mivel jár ez az egész. Mindenkinek máshogy nehéz, de meglehetősen idegesítő, amikor azt veszed észre, hogy valaki úgy panaszkodik neked, hogy közben még dicsekszik is.
Emlékszem, amikor egy anyuka a váróban azt a borzasztó körülményt ecsetelte nekem, hogy a 3 hónapos csecsemője „kétszer is eszik éjszaka”. Én meg csak néztem rá karikás szemekkel, azzal a tudattal, hogy az én gyerekem 4,5 éves koráig minimum ötször felébresztett minden egyes éjszaka (és sokszor ezek voltak a jó estéink…).
10. A bébiszitter
Minden anyatípust el tudok viselni, és azt gondolom, kezelni is, de a bébiszitter-anyukáktól a mai napig áll a hátamon a szőr. Ők azok, akik beviszik a közösségbe a gyermeküket, majd úgy érzik, hogy elérkezett a várva várt szabadidő. Mintha ott se lennének, kellő távolságban leülnek telefonozni, vagy másokkal trécselni.
Mi meg ott maradunk a saját csemetéinkkel és az újonnan érkezett gyerkőccel, aki – hogy, hogy nem – általában nem a helyes viselkedés mintaképe. De nem csak felügyelnünk kell az ő testi épségét. Azzal a dilemmával is meg kell küzdenünk, hogy mikor „illik” rászólnunk, fegyelmeznünk, mennyire szabad hagynunk, hogy mint egy dúvad, járjon-keljen a többiek között.
Persze, egy idő után már ebből sem csináltam gondot, lelkiismeret furdalás nélkül rászóltam másnak a gyerekére (bármennyire is utálom ezt). Egyébként azt vettem észre, hogy éppen ez szokta kiborítani a bébiszitter anyukákat, de akkor legalább el lehet nekik mesélni, miről szól a közösségi élet. Legrosszabb esetben megsértődnek, és egy érdekes anyatípust veszít a játszótéri csapat.