Ez az én utam – de nem az egyetlen
Hiszem, hogy nem kell anyává válni ahhoz, hogy valaki valódi önismeretre tegyen szert. Lehet ugyanolyan mélyen találkozni önmagunkkal más élethelyzetekben is – egy betegség, egy szakítás, egy költözés, egy karrierváltás is elindíthat bárkit ezen az úton. Nekem viszont az anyaság volt az a pont, ahol már nem lehetett tovább halogatni a belső munkát. Ahol már nemcsak magamért, hanem érte és egy család összetartásáért is felelős lettem.
Az anyaság egy kapu volt, nem pedig a megérkezés, nem járt vele az ez érzés, hogy „teljesítettem valamit és most már hátradőlhetek egy életre”. Belépést jelentett egy olyan térbe, ahol találkozhattam a valódi önvalómmal. Egy olyan helyre vitt, ahol már nem működnek a kifogások, és nem lehet a múlt árnyai mögé bújni.
Korábban nem volt ennyire sürgető, hogy foglalkozzam önmagammal. De amint anya lettem, már nemcsak azt akartam, hogy „jól legyek”, hanem azt is, hogy ne adjam tovább mindazt, amit transzgenerációsan cipel a családunk. És legfőképp mert éreztem, hogy neki nem csak egy anyára van szüksége, hanem egy olyan felnőttre, aki elég bátor ahhoz, hogy kívül-belül teljes életet éljen.
Meg akartam szakítani azt a láncot, amit sokáig láthatatlannak hittem és nagyon hálás vagyok a lányomnak, hogy erre ráébresztett. Mert ez az út – bármennyire nehéz és fájdalmas sokszor – nekem a gyógyulás útja lett. A lányom nyitotta ki azokat az ajtókat, amelyek hétlakat alatt zárva voltak előttem. Olvass még a témában
Következő cikkünkEzekben a kritikus életszakaszokban nagy esélye van az elhízásnakA globális elhízási trendek egyre inkább riasztó mértékben terjednek, és már egyfajta modern járványnak is tekinthető ez a jelenség. Annak ellenére is, hogy a túlsúly káros következményei széles körben ismertek, még mindig számos ember szembesül azzal a kihívással, hogy testsúlyát egészséges szinten tartsa. Azt azonban kevesen…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
