Véleménycikk: Schuszter Borka
Néhány hete történt. Már akkor láttam, hogy valami bántja a lányomat, amikor lesétált az iskola lépcsőjén. Végül elmesélte, hogy az egyik kisfiú az osztályban folyton túl közel áll hozzá, piszkálja a dolgait, és egyre gyakrabban piszkálja őt magát is. Nem durván, nem nyíltan bántóan, inkább az a fajta folyamatos, idegesítő jelenlét volt ez, ami idővel egyértelműen átlép egy határt.
Ahogy beszélgettem vele, világos volt, hogy a kisfiú a figyelmét keresi. Valahogy nem tudja jól megfogalmazni, nem tudja tisztán kérni, de ott van mögötte az igény: kapcsolódni akar.
Végül a tanító nénivel is beszéltem, és a helyzet szerencsére megoldódni látszik. De ami igazán megmaradt bennem, az az a beszélgetés, amit utána a lányommal folytattunk. Aki nem értette, hogy a kisfiú miért csinálta ezt. Olvass még a témában
„Nem próbált jó anya lenni, csak annak akart tűnni” – nárcisztikus szülők és szokásaik
5 ősi rituálé, amit Halloween estéjén érdemes kipróbálnod, ha elengednél valamit a múltadból
„A gyerek nem akart sapkát viselni, az anyja ráhagyta, erre kapott egy fülgyulladást” – Az engedékeny nevelés kemény következményei
Az örök panaszkodók, a kapcsolati drámázók és az életmódguruk: emberek, akiknek nem adok többé teret az életemben
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
