Véleménycikk: Schuszter Borka
Néhány hete történt. Már akkor láttam, hogy valami bántja a lányomat, amikor lesétált az iskola lépcsőjén. Végül elmesélte, hogy az egyik kisfiú az osztályban folyton túl közel áll hozzá, piszkálja a dolgait, és egyre gyakrabban piszkálja őt magát is. Nem durván, nem nyíltan bántóan, inkább az a fajta folyamatos, idegesítő jelenlét volt ez, ami idővel egyértelműen átlép egy határt.
Ahogy beszélgettem vele, világos volt, hogy a kisfiú a figyelmét keresi. Valahogy nem tudja jól megfogalmazni, nem tudja tisztán kérni, de ott van mögötte az igény: kapcsolódni akar.
Végül a tanító nénivel is beszéltem, és a helyzet szerencsére megoldódni látszik. De ami igazán megmaradt bennem, az az a beszélgetés, amit utána a lányommal folytattunk. Aki nem értette, hogy a kisfiú miért csinálta ezt. Olvass még a témában
A szorongásod talán nem az ellenséged: a családállítás meglepő magyarázata
Chatelés, mint második műszak – miért kell mindenre rögtön válaszolnom?
Melyik szeptemberi szokás hozza el számodra a legnagyobb áttörést? Töltsd ki a tesztet és válaszd ki a saját rituálédat!
Néha pontosan tudom, hogy nincs igazam, mégis képtelen vagyok beismerni
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
